Osara: La Befana, a kedves boszorkány



Az itáliai néphit kedves boszorkánya, La Befana ajándékokat oszt a gyerekeknek minden évben, január 5-én. A Befana boszorkány legendája feltehetőleg Itália középső részébol ered, innen terjedt el az ország többi részére is.

Neve valószinűleg a következő napon tartott ünnep elnevezéséből ered: La Festa dell'Epifania. Az Epifánia görög eredetú név, jelentése "megjelenés, jelenlét", vagyis ez a Megjelenés Ünnepe. Ez a nap, január 6-a a kereszténységben a Vizkereszt nevet kapta, ennek előestéjén érkezik a pogány szokások szerint La Befana. Vizkeresztet a toszkánok "Befania"-nak hívják, míg a rómaiak "Pasqua Befania" névvel illetik, addig Calabriaban "Bifania"-nak vagy "Bufania"-nak nevezik, a bolognaiak pedig "Epifagna"-ként tartják számon.

Marche, Umbria és Lazio környékén a Befana alakját egyenesen a pápaság egyik jelképének tartják, mivel a Vizkereszt ezen részeken a legfontosabb ünnepek egyike. Minden évben nagy fesztiválokat tartanak ezen a napon, sokan felöltik La Befana ruháját, táncolnak, söprögetnek, és üdvözlik a gyerekeket. Rómában 30-50 ezer ember is összegyulik ilyentájt, rengeteg a zsonglőr, táncos, "szemfényvesztő", gólya-lábas. Urbania városában tartják mind közül a legnagyobb ünnepélyt, ahol felépitik "Befana házát", és a postahivatal külön levelesládát telepit ki a Befanának irott levelek számára.

La Befana a mesék szerint igen csúnya, de nagyon jóindulatú. Szakadt ruhát, fekete sálat, kopott cipőt visel, haja ősz, szeme vörös, és tetőtől talpig korom boritja, mert a gyerekek házaiba a kéményen keresztül jut be. Seprűn lovagol az égen, vidáman mosolyog, hátán pedig nagy batyut cipel, tele cukorkával és ajándékokkal.

Egyes elképzelések szerint La Befana a szabin-római istennő, Strina leszármazottja. John Murray 1823-ban kiadott, "Ősi módszerek és szokások kutatása, melyeket a modern Itáliában és Sziciliában találunk" c. könyvében a következőeket irta: "Ez a Befana látnivalóan egy bizonyos, Streniának nevezett, pogány istennő örököse, ki az új év ajándékait ("Strenae") uralta, s kitől a neve is származik. Ajándékai hasonlóak voltak a Befana-fügékhez, datolyákhoz és mézhez. Továbbá, a korai keresztények igencsak ellenezték tiszteletét zajos, lázongó és féktelen természete miatt."

Úgy tartják, hogy az ősi római szokás szerint minden ember megajándékozta barátait és rokonait ezen a napon, mikor Strina istennő és Janus isten ünnepét ülték az új év tiszteletére.

A mai naphitben Befana minden kisgyermeket meglátogat Epifánia előestéjén, hogy megtöltse zoknijukat cukorkával és ajándékokkal, ha jók voltak, vagy pedig fekete cukorral, ha rosszak. Az édességek közül a leggyakoribb a csokoládé, a nugátok, de akadhat dió és mandarin is. Általában minden zokni tartalmaz legalább egy fekete cukrot, melyet "Befana szené"-nek neveznek ("il carbone della Befana"), hiszen nincs olyan, hogy a gyerek ne lett volna rossz legalább egyszer az év során.

Egz különleges sütemény is kötődik ehhez a naphoz, melyet Befanini-nek hivnak, lenginkább narancsos-citromos izesitésű kekszre hasonlit, és csillagok vagy angyalok alakjára formázzák. Ez a sütemény is gyakran kerül a zokniba. Egy régi recepteskönyvben (Elda Carlotti: "Torte e ciambelle dolci e frittelle") megtalálható a sütemény verses receptje, mely igy hangzik:

"Buona sera brava gente
Vi ho portato i Befanini
La ricetta abbiate in mente
Per rifarla ai bamborini.

Dentro un chilo di farina
Burro e zucchero ci vuole (350 gr),
Poi due uova di gallina
E un arancio un* ci sta male.

Di limon una grattatina
Gli dŕ aroma e molto gusto,
Poi due lieviti in bustina …
Ecco pronto il vostro impasto.

Con formine e mattarello
Date vita ai Befanini
E per far tutto piů bello,
Ci van messi anche i chicchini.

Č ricetta molto antica
Della nostra Lucchesia
Non vi costano fatica
Se li fate in allegria."

(Szabad forditásban kb: Jó estét, kedves népek, elhoztam nektek a Befanini-t, tanuljátok meg a receptet, hogy elkészithessétek a gyerekeiteknek. Egy kiló lisztbe kell vaj és cukor (350 gr), majd két tyúktojás, és egy narancs sem lenne rossz ötlet. Néhány gerezd citrom adja meg az aromáját és ize java részét, majd két zacskónyi sütőpor (kb. 32 gr), és kész a keveréked. Tésztavágókkal és sodrófával keltsd életre a Befaninit, és hogy még szebbek legyenek, adj hozzá szines tortareszeléket.Ez egy nagyon ősi recept, a mi Lucca tartományunkból, nem nehéz elkésziteni, ha vidáman látsz neki.)

Az eredeti szokás szerint a Befana-ünnep idejére a lakásban drótokat feszítettek ki, s azokra akasztották a zoknikat. A gyerekek bekötött szemmel, bottal kezükben léptek a lakásba, s találomra ütöttek. Amit eltaláltak, az övék lehetett.

Mivel a boszorkány nagyon jó és kedves háziasszony, ezért úgy tartják, fel is söpri a padlót, mielőtt elmegy. A család hagyományosan egy kis pohár bort és egy tradicionális olasz étkekkel teli tányért hagy elöl az asztalon a boszorkány számára.

Érdekes módon Befana a keresztény legendákban is felbukkan, úgy tartják, néhány nappal Jézus születése előtt találkozott a Három Királyokkal, akik tőle kértek útmutatást, hogy merre kell menniük, de a boszorkány nem tudta. Éjjelre azonban menedéket adott nekik, és mivel ő volt a legjobb háziasszony a faluban, ezért az ő otthona volt a legszebb. A mágusok meghivták őt, hogy csatlakozzon hozzájuk és keressék együtt a kis Jézust, de La Befana nem fogadta el a meghivást, mondván, hogy sok a házimunkája. Később azonban meggondolta magát, és a mágusok után eredt. Azon az éjjelen nem találta meg őket, s úgy tartják, ettől kezdve La Befana folyamatosan keresi a kisbabát. Minden jó gyereknek játékokat és cukorkát hoz, vagy gyümölcsöt, a rossz gyerekek pedig szenet, hagymát vagy fokhagymát kapnak.

A keresztények gyakran mondják azt is, hogy Befana karácsony környékén kezdi a söprögetést és takaritást, azon a napon, amikor annak idején a mágusok betértek hozzá. Amikor elindult a Jézuska keresésére, seprűjét is magával vitte, hogy segitsen az új anyukának a tanaritásban, ezért repül ma is seprűn.

Egy másik keresztény legenda sokkal sötétebb képet fest. Eszerint La Befana közönséges asszony volt egy kisgyerekkel, akit nagyon szeretett. A gyerek azonban meghalt, az asszony pedig beleőrült a bánatba. Amikor meghallotta, hogy megszületett a kis Jézus, azt hitte, a saját fia az, elment hozzá, és elárasztotta ajándékaival. Jézus nagyon örült, és cserébe szintén megajándékozta Befanát: ő lett minden itáliai gyermek anyja.

Az olasz néphagyomány úgy tartja, hogy ha valaki meglátja a Befana boszorkányt, akkor azt fejbe vágja a seprujével, mivel nem szeretné, ha látnák. A mesének ezen része feltehetőleg azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek időben ágyba menjenek, és a szülők nyugodtan tudják megpakolni a zoknikat és felsöpörni a padlót.

Ha a pogány szimbolikát vizsgáljuk, az öregasszony alakja egyértelműen az óév szimbóluma, "aki" elbúcsúzik és helyet ad az új évnek. Számos európai országban még mindig létezik a téltemetés szokása, melynek fő gondolata az óév búcsúztatása. Az eltemetés, a faluból történő kiűzés, kihajtás gondolata egyformán kapcsolódhatott élő emberhez, szalmából, rongyból stb. készített bábuhoz és egyéb, a telet, a hideget, a fagyot megszemélyesítő tárgyhoz. Lombardiában január utolsó csütörtökén hatalmas máglyát gyújtanak, és elégetik benne egy öregasszony bábuját, melynek neve Giubiana. Néhány kutató szerint Giubiana a római főisten, Jupiter után kapta a nevét, és ezért tartották csütörtökön az ünnepet, mely szintén Jupiterről lett elnevezve.

Befanáról számos népi rigmus létezik, álljon itt egyikük:

"La Befana vien di notte
Con le scarpe tutte rotte
Col vestito alla romana
Viva, Viva La Befana!"

(Befana jő csendes éjen
Cipője már megkopott,
Római a ruhája,
Éljen éljen Befana!)

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu