Osara: A pogány kultuszok üstje



Az üst vasból vagy rézből készült, domború fenekű, füllel ellátott főzőedény. Mágikus értelemben azonban az ősi pogány vallások és kultuszok egyik fontos tartozéka. Az üst az átalakítás különleges edénye, melyben a bizonyos formában belekerülő tárgyak valami mássá alakulnak át. Általában ez a folyamat az alkotórészek hevítése, érlelése vagy főzése által megy végbe.

Ebben az értelmében az üst az Istennő méhének jelképe. Az újjászületés, a megtisztulás, a mágikus mesterség jelképe. Különböző főzetek, gyógy-elixírek, bájitalok elkészítésénél használják. Anyaga vörösréz, sárgaréz vagy leginkább vas. Három lába van.

Ezen kívül használatos termékenység rítusokhoz vagy tisztánlátáshoz, ezen esetekben vízzel töltik tele, termékenységi rítusnál virágokat, növényeket is tesznek bele. Az ősi népek áldozati üstjei és a keresztény keresztelőmedence a megtisztulást és a beavatást egyaránt jelképezték.

Az üstben gyakran tüzet is gyújtanak. Pogány népszokás szerint akik átugorják a tüzet (melyet üstben gyújtottak vagy szabadon) - azoknak teljesül a kívánságuk, és boldogok lesznek. A Wiccák Yule-kor a megtisztuás szimbólumaként gyújtanak tüzet az üstben. Az üstbe éghető anyagot, pl. alkoholt öntenek, vagy vörös gyertyát állítanak, és az lobog a szertartás végéig:

"Fogyó Hold bölcse, csillagos éjjel Istennője,
a Te üstödben gyújtom ezt a tüzet,
hogy átformáljam mindazt, ami megfertőz minket.
Forduljanak meg az energiák
Sötétségből fénybe!
Gonoszból jóba!
Halálból életbe!"
Lithakor pedig vízzel töltik fel és teleszórják friss virágokkal.

Belső-Ázsiában ősidők óta öt alapelemet különböztették meg: a tüzet, a vizet, a földet, a fát és a fémet, szemben a nyugati négy alapelemmel: a tűzzel, a vízzel, a földdel és a levegővel. Már a hunok is ősi ételeik elkészítésében az öt alapelem elvét követték: 1. az áldozati étel bronzból vagy vasból készített üstben főtt (fém); 2. az üst alatt a tüzet a táltos által kiválasztott fa biztosította; 3. az üst a földön állt; 4. az áldozati ételek elkészítéséhez vizet használtak. Az áldozati étel alapanyagait a táltos úgy válogatta össze, hogy azok kifejezzék a világfa hármas szintű jelképrendszerét: 1. az égivilágot a fán termett gyümölcsökkel, levelekkel, virágokkal és a fán összeszedett mézzel; 2. a földi világot a föláldozott állattal és a földön összegyűjtött növényekkel és fűszerfüvekkel; 3. a föld alatti világot a földben megtermett gyökerekkel, gumókkal és hagymákkal.

A görög és a kelta mitológia üstjei a harcosok, istenek újjászületését segítették elő. A papok vagy papnők beletették, és megfőzték a halottak testét, hogy azok új életre kelve szálljanak elő belőle. A híres Gundestrup üst, vagyis egy Dániában talált kelta kori lelet egyik domborműve is ezt a folyamatot ábrázolja.

A legendás üstök között találhatjuk Kerridwen üstjét. A walesi mitológiában ismeretes Taliesin kalandja, aki bárd volt, és a mítosz szerint az első ember, aki a jövőbelátás képességét birtokolta. Taliesin Kerridwen szolgája volt, aki egy varázsfőzetet készített, és egy álló éven keresztül kavargatta, míg csak a tudás három cseppjévé nem sűrűsödött. Amikor azonban Taliesin a tüzet táplálta az üst alatt, egy kevés forró folyadék ráfröccsent, és megégette. Szopogatni kezdte sebes ujját, és ezáltal a múlt, a jelen és a jövendő minden titkának tudójává vált.

A kelta mitológia másik híres üstje a Daghda isten által birtokolt csodás edény, melyből soha nem fogy ki az étel. A határtalan fantázia, a bőség, a kimeríthetelen gazdagság és az anyaméh szimbóluma.

A germán mondákban szintén szerepel üst: a Hymir-ének kerettörténete szerint Égir tengeristen ivászatra hívja az isteneket. A mézsör főzéséhez egyedül az óriásüst, Hymir óriás féltve őrzött kincse hiányzik. A mesebeli fordulatokban gazdag ének arról szól, hogyan kerül a híres üst az óriásoktól az istenekhez. Az üstszerző kaland főhősei Tór és Tyr.

"Üst, üst, gyűlj tele!
Férget, mérget üss bele!
Kő alatt kit harminchárom
éjjel izzaszt hideg álom,
legelőször buta béka,
te kerülsz be a fazékba!

Szikra pattan, olthatatlan,
ég a munka, forr a katlan.

Nádi kígyó az övem:
sülj meg, főjj meg odabenn;
gőte szeme, egy marok
denevérszőr, gyíkfarok,
siklófulánk, eb foga,
villanyelvű vipera:
bűvös erőd bonthatatlan
bugyorogjon a pokolban.

Szikra pattan, olthatatlan,
ég a munka, forr a katlan.

Lócsont, sárkány pikkelye,
éji konkoly gyökere,
múmialé iszonya,
cápa sózott uszonya,
vaksötétben letépett
holdfényittas beléndek.

Szikra pattan, olthatatlan,
ég a munka forr a katlan."

(Shakespeare: Boszorkánydal - Szabó Lőrinc fordítása)

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu