Caballus: A kötél szerepe a Wiccában



A kötés szót mind a mai napig használják varázslat, bőbáj értelemben. Gondoljunk csak a szerelmi kötésekre, vagy a rosszindulatú támadásokat meghiúsító kötésekre. Ezek a mágikus eljárások persze nem feltétlenül igénylik kötelek megcsomózását, de a csomókötés, és a kötelek mágikus használata a régebbi korokban és a népi varázslásban mégis nagyon elterjedt volt. Olyannyira, hogy egy XII. századi teológus például a következő szavakkal határozta meg a mágiát: "A démonok megidézésének és a zsinórok megcsomózásának kárhozatba taszító mestersége."

A csomókötéssel történő varázslás a köztudatban olyan erősen összefonódott a boszorkánysággal, hogy a boszorkányperek vádlottait Magyarországon gyakran ligantes, azaz megkötő néven emlegették. A korabeli elképzelések szerint a boszorkányok egyik legfélelmetesebb eszköze a boszorkánylétra volt, mely nem más, mint egy kilenc csomóval ellátott zsinór.  Az egyes csomókba a rontó beleköti minden rosszindulatát és ártó szándékát, majd a zsinórt elrejti az áldozat közvetlen közelében, ha módja van rá, akkor az ágyában, vagy az ágya alatt. Ha fel nem fedezik, és ki nem oldozzák a csomókat, a zsinór rövid idon belül megfojtja áldozatát.

A csomókötést azonban segítő szándékkal is alkalmazták. Európa egyes vidékein például a tengerészek három csomóval ellátott köteleket vettek meg varázslóktól. A csomók kioldásával képesek voltak befolyásolni a széljárást. Egy csomó kioldása enyhe szellőt, kettőé erős szelet, háromé pedig tomboló vihart idézett elő.

A wicca bizonyos irányzatai mind a mai napig használnak különböző köteleket rituális és mágikus céllal. A mágikus kötél természetes anyagból készül, és a hagyomány szerint általában 9 láb hosszú. Kivétel az a két 4 láb 6 hüvelykes kötél, mely a beavatásnál a jelölt térdének és bokájának összekötözésére szolgál. A wiccák általában legalább három különböző színű kötéllel rendelkeznek. Ezek leggyakrabban piros, kék és fehér színűek.

A köteleket rituális és mágikus céllal is használják. Talán a legfontosabb szertartás, melyen a kötél főszerepet kap, a wicca beavatás. A legtöbb wicca tradíció használja a megkötözést, mint a halál szimbólumát. A jelöltet kötéllel megkötözik, szemét bekötik, és így vezetik be a körbe. Kötéseit csak azután távolítják el, miután kinyilvánította csatlakozási szándékát, és letette esküjét. A gardneriánusok egy 9 láb hosszú kötéllel hátrakötik a beavatandó személy kezét, és a kötél két végét a vállakon előre vezetik, meghúzzák és a nyak elott megcsomózzák, úgy, hogy a szabad kötélvégek elöl, az ember mellén szabadon lógjanak. A jelöltnek a körbe való bevezetése után a térdeit és a bokáit is összekötik két rövidebb kötéllel. Gardner szerint a kelták gyakran megkötözve temették el halottaikat. A rituális megkötözés a beavatáskor szintén a halál szimbóluma, és azt jelképezi, hogy a jelölt meghal eddigi élete számára, és egy új életet kezd, újjászületik a wicca közösségén belül.

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu