Osara: A coven a boszorkányperek feljegyzéseiben



A szó eredete nem teljesen tisztázott. Egyesek szerint az angol convene (gyülekezni) szóból származik, mások úgy tudják, a latin convenire (összejönni) szó származéka, megint mások úgy vélik, hogy az ófrancia covin (csoport) szóból ered. Chaucer használta a convent szót a Canterbury mesékben 13 személy gyűlésére. Sir Walter Scott a Levelek a Démonológiáról és a Boszorkányságról c. írásában azt állitotta, hogy a “Covine fa” kifejezést egy olyan fára használták, mely általában a kastély előtt állt, és valószinűleg azért ez volt a neve, mert a kastély ura itt találkozott vendégeivel. Mongatgue Summers a covenekre mint conventicle hivatkozott, a latin coventus szó származékaként (gyűlés, összejövetel).

A továbbiakban sorra vesszük a boszorkányperek anyagait. Mindazonáltal érdemes őket fenntartásokkal kezelni; tudjuk, hogy a vallomások nagy részét kínzással csikarták ki, és sokszor maguk az inkvizítorok adták a vádlottak szájába a szavakat, amiket hallani akartak tolük. Épp ezért, az alábbi tények szolgáljanak érdekességként, de semmiképp sem megbízható, történelmi bizonyítékokként.

A középkori boszorkányperekben felbukkan időnként a coven szó, különböző verziókban, mint coven, coeven, covine, cuwing, sőt covey, cowey. A vallomások feljegyzései alapján úgy tűnik, hogy a covenek tagjai nem feltétlenül egy faluból származtak, de általában azért ugyanazon a környéken éltek. Vezetőjük a Nagymester volt. A coven rendszeresen összegyűlt, hogy Szabbatot tartsanak, s ezeken az ünnepeken időnként a falu többi lakosa is részt vett.

Valamiféle boszorkánycsoport legkorábbi említése már a 12. században előfordul. Salisbury János a Polycratius c. írásában boszorkányok szervezett csoportjairól beszél, akik Szabbatokra járnak, de hozzáteszi, hogy ez csupán az ördög megtévesztése, és nem szabad elhinni. A covenek létezését igazából nem is vették komolyan az inkvizició idejéig.



A legkorábbi ismert és konkrét hivatkozás a boszorkányperek anyagaiban bármiféle boszorkánycsoport létezésére 1324-bol való, az írországbeli Kilkenny-ben zajlott perből, ahol Alice Kyteler asszonyságot gyanúsitották meg azzal, hogy egy tizenhárom főből álló csoport tagja volt.

1567-ben Skóciában Bessie Dunlop azt vallotta, hogy tizenkét embert látott, nyolc nőt és négy férfit. A férfiak "úri öltözetet" viseltek, a nők kendőt hordtak a vállaik körül, "egymáshoz nagyon hasonlatosan". A Bessie által látott csoport vezetője egy bizonyos Thom Reid volt.

Az essexi St. Ostyth-ban lezajlott, 1582-es boszorkányperben szintén egy tizenhárom fős csoportról esik szó. A North Berwick-i boszorkányok találkozóján 1590-ben kilenc boszorkány állt “egymás társaságába'”, a maradék pedig “harminc személy még egymás társaságába'”, magyarul harminckilenc boszorkány, három coven lehetett jelen.

1658-ban Alloában tizenhárom személyt vettek gyanúba boszorkányság vádjával, kik közül Margret Duchall hat nőt nevezett meg, kik egy "cuwing"-ba tartoztak, Jonet Blak és Kathren Renny pedig egyaránt azt vallották, hogy számos gyűlésén részt vettek az emlitett cuwingnak. 1661-ben a Forfar-i Kis Jonet Howat négy személyt nevezett meg magán kivül, akik egy tizenhárom főből álló csoportnak a tagjai, azt állította, a többiek nevét nem ismeri. Jonet Kerr és Issobell Ramsay tárgyalásán Edinburgh-ban szintén tizenhárom név került elő.

A hires skót boszorkány, Isobel Gowdie 1662-ben egyértelműen kijelentette ezekkel a szavakkal: “A Mebestowne-i Johne Young a mi “Coeven”-ünk Vezetője”. (Janet Breadheid ugyanabból a csoportból megerősitette ezt az állitást.) Az ő és társai perében fordul elő először hivatalosan a coven kifejezés. Isobel azt állitotta, hogy Auldearn régió boszorkányai csoportokba szervezodtek, melyeket ő “coeven”-nek nevezett, és azt is mondta, hogy megbüntették őket, ha elmulasztották a gyűlés idejét, vagy ha valamely vállalt kötelességüket nem teljesitették. A coven Szűze “az ürdüng mellett üle minden másik felett”; a coven engedelmességet fogadott az Ördögnek, és minden alkalommal illőn kellett köszönteni őt, amikor elébe járultak. Minden coventagnak saját “személyes démonja” volt.

Isobel csoportjából mások is vallottak a coven létezéséről. John Innes a következőket mondta: “aztán mindég talá'koztak a coevenben, de néha többen, néha kevesebben, de volt vala egy nagy találkozó mindegyik negyed végin, oszt' minden coevenben tizenhárom személy vala...”

A hires 1664-es Somerset-i boszorkányperben huszonhat személyt gyanúsitottak, feltehetőleg két coven tagjait.

Kicsit később, 1673-ban a Newcastle-on-Tyne-bol való Ann Armstrong vallotta azt, hogy öt covenről (covey) tud, ezek mindegyike tizenhárom főből áll, s mindegyik tagnak van egy, különböző alakokban mutatkozó ördöge. Ezek közül huszonhatot név szerint is említett.

A "coven" szót ma egyaránt használják boszorkány, Wicca, sőt egyéb pogány csoportok is. Olyan csoportot takar, akik együtt tartják szertartásaikat, és a közösségen belül egyfajta családnak tekinthető. A modern Wicca coven maximum 13 főből áll, ideális esetben férfi és női párok alkotják, vezetését a Főpapnő és a Főpap végzi.

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu