Fireheart interjú Doreen Valientével
(1991, Michael Thorn) - 1. rész



FH: Meg kell mondanom, Ön egyáltalán nem olyan, mint amilyent vártam a "The Rebirth of Witchcraft" ("A Mesterség újjászületése") képe alapján. Ott idősebbnek és sokkal törődöttebbnek nézett ki, miközben pedig sokkal élettel telibb és fiatalabb, mint gondoltam.

DV: Nos, sokkal törődöttebb voltam. Mostanában jó napjaim vannak, de a köszvényem nagyon megkínzott. Az a baj, hogy amikor rád tör, semmit nem tudsz kezdeni vele. Az orvosok mindenféle gyógyszerekkel akarnak tömni, amik még rosszabb hatással vannak, mint a köszvény, és igencsak kétkedve veszek be bármi ilyesmit. Az egyetlen dolog, amiről azt tapasztaltam, hogy segít, a gyógynövényes kenegetés. Igen jót tesz, csak az a baj vele, hogy bebüdösíti az egész helyet.

FH: Néha a legjobb orvosságnak a legrosszabb az íze, mint a csukamájolaj például.

DV: Azzal traktáltak engem, amikor kislány voltam. Nem hiszem, hogy valaha is egy csipetnyi jót tett volna nekem, és biztos vagyok benne, hogy a megfázásra éppenséggel nem volt jó. A köszvény nagyon korlátolt dolog. Amikor elfog, semmit nem tudsz kezdeni vele. Meg kell próbálnod melegen tartani magad. És néha a kezeket is megtámadja, és nagyon fájdalmas olyankor az írás. Nem is tudod, mennyire, amíg igazán el nem kap ez a betegség. Tulajdonképp feltehetőleg az öregkör és a makacsság eredménye.

FH: Talán karma, vagy a háromszoros visszatérés törvénye, és ahogyan mondják: "Vagy így, vagy úgy, de megkapja."

DV: Nem hiszem én ezt a háromszoros visszatérést, tudja. Mindig is nagyon szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, de most még inkább szkeptikus vagyok, mint régen. Minél öregebb vagyok, annál szkeptikusabb leszek. Nem hiszek el egy csomó dolgot, amit valaha elhittem.

FH: Mit gondol, honnan jött a háromszoros visszatérés ötlete?

DV: Szerintem az öreg Gerald főzte ki valamelyik rituáléján, az emberek pedig borzalmasan szó szerint értelmezték. Személy szerint mindig is szkeptikus voltam ezzel, mert nem látom, mi értelme lenne. Nem látom, miért kellene lennie valamiféle különéeges karmatörvénynek csak Witch-ek számára, és mindenki másnak valami más. Ezt nem veszem be. De szörnyen sok dolog van, amit nem veszek be.

FH: És mi az, amit bevesz?

DV: Nos, igazán érdekel a reinkarnáció, mert szerintem sok mindent megmagyaráz. Sok érzésem van Egyiptomhoz kötődően, tudja, és úgy érzem, hogy éltem ott régen. Emlékszem, hogy olvastam egy könyvet az ősi Egyiptomról, mely nagyon sokszor emlegette Ekhnaton időszakát, és azon kaptam magam, hogy nagyon mérges lettem a könyvre, szinte keresztül akartam hajítani a szobán, és azt kiabálni: "Egyáltalán nem ilyen volt!" Azután pedig azt gondoltam magamban: "Miért lettél ennyire mérges? Mindez évszázadokkal ezelőtt történt. De úgy vélem, az olvasás közben felébredt bennem az érzés, hogy milyen volt akkor. Különben nem lettek volna ilyen erős érzelmeim. Azóta sikerült néhány részletet és darabkát felidéznek, de persze, egyetlen ilyen dologra sincs bizonyíték.
Arról is erős érzésem van, hogy Mrs. Thatcher... Észrevette már valaha, mennyire emlékeztet I. Elizabeth királynőre? És abban is erős a hasonlatosság, ahogyan az országot irányítják. Elisabeth uralkodásának szelleme erőteljesen jelen van. Nem volt valami jó uralom a köznép számára. Jobb, ha nem ártjuk magunkat bele a politika világába.

FH: A politika mindenütt jelen van. Még a Mesterségen belül is.

DV: Bárcsak ne lenne. Ez is egy olyan dolog, ami arra késztet, hogy elgondolkodjam, vajon nem volt-e jobb a régi coven struktúra. Pontosan azt a célt szolgálta, amiért megszerveződött azokban a napokban, amikor titkos csoportként kénzsyerültünk működni. Teljesen el tudom képzelni, hogy a coven struktúra volt az, ami igazán életben tartotta az Ősi Vallást. De úgz gondolom, minden változik. Manapság sokkal individualistábbá válunk. Például, számos igazi, tradicionális coven családi alapokon szerveződött, és az emberek ugyanabban a faluban éltek, nem költöztek sokat, évszázadokon át akár. Nagyon is jól tudták, kiben bízhatnak és kiben nem. Tudták, hogy Harold bácsi fondorlatos, vén ez-meg-az, és Herbert kuzin eladná a nagymamáját egy négypengősért. Tudták, kiben bízhatnak és kiben nem, mert ismerték ezeket az embereket. Épp ezért nem tudtad átverni őket azzal, hogy te vagy a Nagy Adeptus és a Hatalmas Móka Miki, mert azt mondták volna: "ugyan már, ismertünk téged már akkor, mikor csak egy röpke gondolat voltál apád fejében". Ezek között a körülmények között alapultak a régi covenek. Erősek voltak, mert Witch vérre alapultak, és olyan emberekre, akik tudták, kiben bízhatnak és kiben nem. Mintha a termőföld magvai lettek volna.

FH: Ha azt gondolja, hogy a covenek már haszontalanokká váltak, mit gondol, mi lesz a következő módja a tanításnak és a gyakorlásnak?

DV: Szerintem át kell alakulniuk. Ahelyett, hogy politikába folynának bele, ami főleg akörül forog, hogy ki a top Witch, szerintem sokkal inkább egyéni alapon fognak szerveződni. Az emberek egyénileg fognak gyakorolni, vagy esetleg két, három másik, hasonló emberrel együtt. A régen megszokott, nagy covenek helyett sokkal kisebb csoportok fognak létrejönni, akik a saját dolgukat csinálják. Nem gondolom, hogy ez rossz dolog lenne, amennyiben valamiféle keretek között működik. Nem vagyok annak a híve, hogy legyen valamiféle közös rendszer, amihez mindenkinek tartania kell magát.

FH: Amiatt aonban nem kell igazán aggódnunk, hogy a Mesterség túlél-e. Ez eléggé biztosítottnak látszik.

DV: Nos, Geraldot ez eléggé aggasztotta, mert azt látta, hogy a Mesterség legtöbb tagja öreg. Ő és Dafo voltak a legfiatalabbak a New Forest covenben, és nagyon félt attól, hogy ha egyszer elmennek, akkor ki fogja tovább folytatni? Az emberek azokban az időkben féltek beavatni a gyermekeiket, és inkább vártak addig, amíg felnőttek. Hallja, nem hiszem, hogy ez rossz dolog lenne. Nem hiszem, hogy a gyerekeket valami felé lökdösni kellene csak azért, mert a szüleik azzal foglalkoznak. De ő nagyon aggódott, hogy ha nem találnak fiatalabb embereket, az egész dolog elveszik. És nem akarta ezt látni. Így lett volna-e vagy sem, ha ő nem lett volna, ez egy jó kérdés. Ez volt az indoka annak, hogy annyira kereste a publicitást.

FH: Gondolta volna valaha, amikor elkezdett dolgozni Gerald Gardnerrel az ötvenes években, hogy a Mesterség ekkora mozgalommá válik mostanra?

DV: Nem. Soha egy pillanatig sem gondoltam, hogy ekkora mozgalommá fejlődik. Néha leülök, és alig tudom elhinni. Fantasztikus. Nem hiszem, hogy ez az én érdemem lenne, vagy akár Gerald Gardneré vagy bármely személyé. Úgy vélem, ez egyszerűen tény, hogy el kellett jönnie az idejének.

FH: Mit gondol, Gerald mit várt, mi fog történni írásai eredményeképp? Hogy alakulni fog egy pár coven?

DV: Nem vagyok benne biztos, hogy akárcsak néhány covenre számított. Csak azt akarta, hogy tudják az emberek, hogy a Mesterség még él. Csak amikor az emberek elkezdtek írni neki, és én tudom, hogy zsákszámra kapott leveleket... persze, a tréfa az benne, hogy a vasárnapi újságok minél jobban lehúzták őt, annál több zsák levél érkezett. És a szegény öregfiú tényleg nem tudta, mit kezdjen velük. Megpróbált találkozni néhány emberrel, aki egy kicsit is értelmesnek látszott, és minden innen indult. De úgy hiszem, egyetlen pillanatig sem képzelte, hogy az egész szó szerint az USÁ-tól Ausztráliáig, és most már a Szovjetúnióig elterjed.
Egyszer egy másik Witch jött hozzám beszélgetni, és mondta, hogy látott a Times-ban egy cikket az oroszországi Witch covenek újraéledéséről, és más országokban is hasonlóak történnek, melyeket korábban a Vasfüggöny országainak hívtak. A szikra még mindig élt ott, és a parázs újra lángra kapott. Persze egyúttal előkerülnek azok az okoskodók is, akik azt mondják, hogy az öreg Gerald találta ki az egészet, de tudja, nem ő volt. Csak olyan formába öntötte, melyet az emberek használhatnak. De nem hiszem, hogy ő találta volna ki az egész mögöttes elképzelést.
Nemrég egészen sok levelezést folytattam egy régi barátommal, Aidan Kelly-vel. Amit ő korábban mondott, illetve amit én hittem, hogy mond, az volt, hogy Geralnd Gardner és én szövetkeztünk, hogy becsapjuk a nagyközönséget. Nos, ezt nem viseltem el, és ennek megfelelően ki is jöttem a sodromból. Szerintem mára már elfogadta, hogy semmilyen szövetséget nem kötöttem az emberek becsapására. Ami az öreg Geraldot illeti, nos... egy pillanatig sem fogom azt állítani, hogy az igazmondás megtestesülése volt, de nem hiszem, hogy ő találta volna fel az egészet. Szerintem létezett egy régi New Forest coven, és szerintem kapcsolatba került velük. A nagy kérdés persze, hogy a Mesterségnek mennyi részét, amit ma ismerünk, hozta Gerald a képbe, és mennyi valóban tradicionális belőle, mely a régi New Forest covenből származott. Ez egy olyan kérdés, amire nem tudom, valaha is megtalálják-e a választ, mert sajnos rengeteg minden elveszett, és olyan sok az ellentmondás. Olyan sok minden csupán vélemények kérdése, melyeket az embereknek maguknak kell megalkotniuk. Ha fiatalabb lennék és sok pénzem lenne, akkor leköltöznék New Forestbe, és belekezdenék némi eredetkutatásba - megpróbálnám levadászni az emlékeket arról, mi folyhatott ott. De hogy mi lenne az eredménye, azt nem tudom.
Azokban az időkben az embereknek sokkal jobban el kellett fedniük saját nyomaikat, mint most. Higgye el, a Witch, aki azt mondta Geraldnak, hogy a Mesterség nem fizeti ki a törött ablakokat, nem viccelt. Azokban az időkben tényleg nagyon veszélyes volt bármit csinálni, nemcsak a Mesterséggel, hanem bármilyen okkult dologgal. Nem volt olyan tiszteletremélró foglalkozás, mint most. Épp ellenkezőleg. Az emberek nem rendelkeztek azokkal a jogokkal, mint most. Most már törvények vannak arra, hogy nem tehetnek ki csak úgy az utcára, ha a házinéninek nem tetszik, amit tanulmányozol, vagy nem bocsáthatnak el az állásodból azért, mert a munkaadód történetesen evangélikus keresztény, és így tovább. Nem rugdoshatnak meg embereket manapság annyira, mint régen. A régi időkben az emberek sokkal sebezhetőbbek voltak, mint most. Dion Fortune például egészen bizonyosan azért próbálta meg szervezetén belül feléleszteni a misztikus keresztény vonalat, hogy ellensúlyozza annak aktív, pogány vonulatát. Sajnos, ez nem működött. De legalább olyan emberek voltak, akik vagy eléggé tehetősek voltak ahhoz, hogy beleüssék az orrukat a szomszéd dolgába, vagy képesek voltak nagyon mélyen hallgatni mindazon dolgokról, melyek kiváltották volna az üldöztetést. Nem sétáltál be csak úgy a közkönyvtárba azokban a napokban, és nem leltél olyan könyvekre, mint manapság. Az nem lett volna megengedett.

FH: Tehát amikor Gerald könyvei megjelentek, nem tetszettek azoknak embereknek, akikkel együtt dolgozott?

DV: Nem. Old Dorothy művelt nő volt. Nagyon felidegesedett akkor, amikor Geraldnak azt mondta, hogy ne adja nyomtatásba a dolgokat. Attól félek, a diszkréció nem volt Gerald erős oldala, és mindent nyomtatásba akart adni, és szinte mindent felfedni. Ehelyett Old Dorothy rávette arra, hogy történelmi regény formájában írjon. Az végülis fikció. De szerintem sokkal több okkult információ olvasható ki némely kitalált történetből, mint olyan könyvekből, melyek látszólag nem kitaláltnak íródtak. Dion Fortune legjobb könyvei véleményem szerint a regényei. El kell ismernem, hogy soha nem sikerült elolvasnom a "Kozmikus Doktriná"-t. Mint a h1res könyv H.P. Lovecraft történeteiben, nem engedi magát elolvasni. De a regényeit nagyon érdekesnek és információkkal telinek tartom.

FH: Ha a csoport, amiben ő dolgozott, másféle rituálékat tartott, mint amiket ő később összeszerkesztett, akkor volt könyve ezekről a rituálékról?

DV: Hogy mennyire igaz vagy sem, azt nem tudom, de a társa, Mr. Cecil Williamson, aki elsőként hozott létre Witch múzeumot, azt mondta, hogy Geraldnak volt egy régi könyve, nem túl nagy méretű. Kézzel írott könyv volt, és nagyon vigyázott rá. Sajnos, egy napon, amikor látogatókat vezetett körbe múzeumában a Man Szigeten, a könyvet ellopták, és soha nem derült ki, mi lett vele. Hogy milyen könyv volt az, nem tudom. Nem hiszem, hogy olyan könyv lett volna, amit valaha is láttam. Nem tudhatjuk, mi volt az ellopott könyv tartalma, miért lopták el, és hogy fel fog-e valaha is bukkanni.

FH: Véleménye szerint, mik a különbségek aközött, ahogyan a Mesterséget Angliában és Amerikában gyakorolják, és mit gondol, miért léteznek ezek a különbségek?

DV: Szerintem errefelé sokkal kevésbé vagyunk formálisak. Persze sosem voltam Amerikában, ezért nem beszélhetek személyes tapasztalatokról, de Amerikában minden sokkal inkább szervezettnek tűnik, és bizonyos módon ez aggaszt engem, mert úgy gondolom, sok mulatságtól megfosztatnak. Túlságosan komollyá válik. Nem tudom, vajon az amerikaiak hajlanak-e jobban arra, hogy megszervezzék a dolgokat, mint a britek. Persze, mi itt krónikusan szervezetlenek vagyunk, és mindenféle brit excentrikusság kiváló hagyományával rendelkezünk. Szerintem itt sokkal kevésbé vagyunk formálisak. Nem tartunk nagy Merrymeet találkozókat, mind odaát. Egyszerűen feltehetőleg nincs annyi pénzünk sem. Szörnyen sokba kerülhet egy ilyet megszervezni. De nagy mulatság lehet.

FH: Egyedi élmény, mivel olyan emberekkel tud találkozni valaki, akik számos, különböző dolgot és rituálét végeztek - láthatjuk, mit tesznek mások. Nagyon közösségi dolog. És érdekes, mert az Államokban annyi féle különböző módokon dolgoznak az emberek a Mesterségben.

DV: Egyesek megpróbálnak itt is hasonló dolgot szervezni, mint a Halloween. Shan Jayran szervez fesztiválokat, valahol Battersea környékén, és azt hallottam, nagyon sikeres, bár egyen sem voltam. De ez sem olyan természetben rendezett dolog, mint odaát. Az USA nagyon nagy ország. Sokkal több hely van ott, tudja. De nekünk is sikerül néha házon kívül rendeznünk találkozókat, néhány emberrel. De itt nem is lehet annyira nyíltan csinálni. Nem bérelhetsz ki egyetlenegy nyilvános földterületet sem anélkül, hogy a helyi egyház ne kezdene el fröcsögni, és hasonlók.

FH: Az USÁ-ban sem problémamentes a dolog. Néha nagyón óvatos magyarázkodásra van szükség a hely felé, hogy pontosan mire is akarják használni.

DV: Egyike azon dolgoknak, amit itt rendszeresen az arcunkba kapunk, amit ők gyerekekkel való sátáni fajtalankodásnak hívnak, és melyet természetesen egy helyre sorolnak a Mesterséggel. Mindez az USÁ--ból indult, és legtöbbje óriási botrányt is okozott ott, majd nonszensznek bizonyult. Úgyhogy most ide importálták - teljes, új piac várja. Egészen bizonyosan néhány szélsőséges, evangélikus szervezet kezdte el terjeszteni.
A szörnyűség az - és ez egy igazán szörnyűséges történet - hogy Rochdale-ben a helyi szociális szervezetek és a szociális munkások, miután részt vettek egy szemináriumon, ahol teletömték a fejüket mindezzel a vacakkal, és kaptak egy listát arról, hogyan ismerjék fel a sátánizmust és a gyerekekkel való sátáni fajtalankodást, és látnivalóan benyelték az egészet, betörtek emberek házaiba hajnalban, és elvitték a gyerekeiket. A szörnyű dolog az, hogy törvényes úton azt is elérték, ezek az emberek ne vigyázhassanak többé a saját gyerekeikre. De tilos volt tiltakozniuk ellene. Hihetetlennek hangzik a kilencvenes évek Angliájának demokratikus közösségében, de tény. És csak nemrég történt, hogy a nemzeti sajtó ráébredt, mi folyik, és megpróbáltak fényt deríteni az ügyre. Néhány gyerek most már visszatért otthonába, mások még mindig - ahogyan ők nevezik - "felügyelet alatt vannak". A szülöktől kezdetben mindenféle hivatalos segítséget megtagadtak, most már kapnak törvényes segítséget, hogy visszakaphassák a gyerekeiket. Legfelsőbb Bírósági ügy lesz belőle, és kormányzati kivizsgálás, de csak azért, mert a nemzeti sajtó felfedezte, mi folyik, és megkérdezte, mi az ördög történik itt, Angliában 1990-ben? Persze nem mondom azt, hogy egyetlen gyerekkel sem történt fajtalankodás. Nem tudjuk, történt-e vagy sem. Sajnos, nagyon sok ilyen van. De nagy különbség van aközött, hogy azt mondjuk, mindez egy Sátánhoz intézett rituálé vagy Witch rítus keretein belül történt-e, és ezek az emberek ezt akarják elhitetni.
Szerencsére ahol ez az egész kezdődött, Nottnghamben a rendőrfőnök azt mondja, hogy el fog küldeni egy különleges nyilatkozatot arról, hogy nincs bizonyíték arra, hogy ezen esetek bármelyikének is köze lett volna a sátánizmushoz, és sajnálkozik azon, hogy ez az egész mítosz kialakult, mondván, "úgz söpört végig az országon, mint valami ázsiai járvány".
Manchester rendőrfőnöke szintén elutasítja, hogy a Mesterségnek vagy a sátánizmusnak bármiféle köze lenne ezekhez az esetekhez, és azt mondja, hogy a rendőrei alaposan kivizsgálták a dolgot. Nem találtak sem testeket, sem mikrohullámú sütőben megfőzött gyerekeket. Ha hiszi, ha nem, ez is egyike volt a vádaknak. Nem találtak csontokat sem. Nem találtak titkos találkozóhelyeket, semmit. Egyike sem lett ezen sztoriknak alátámasztva bármiféle bizonyítékkal.
Egy dolog zavar engem ezekkel az emberekkel kapcsolatban, akik azt állítják, hogy rituális gyilkosságok és hasonlók szemtanúi voltak. Beszélni fognak dolgokról. Beszélni fognak a tévében. Leírják könyvekben. Elmondják az újságoknak. De észrevettem, hogy van egy hely, ahol soha nem látni őket, hogy odamennének és beszélnének. Mi az ördögért nem mennek és mondják el a rendőrségnek? Nagyon gyakran vannak olyanok Angliában, akik ilyeneket állítanak, és a rendőrség kikérdezte őket, és a leggyakrabban utána előkerültek és azt mondták, hogy semmire nem találtak bizonyítékokat. De ezek az emberek azt mondják, nem mehettek a rendőrségre, mert túlságosan féltek. Ha ez a helyzet, akkor most miért beszélnek? Most miért nem félnek? Ha a rendőrségre mentek volna, a rendőrök meg tudták volna védeni őket, mint ahogy bármilyen súlyos bűntény esetén, és semmi sem lehet súlyosabb, mint egy rituális gyilkosság. Ha igazán ez aggasztotta őket, és valóban megbánták, és ki akartak szállni, miért nem mentek a rendőrségre a sztorival? Véleményem szerint ez az, amit egymillió dolláros kérdésnek nevezhetünk, és soha nem fogunk rá értelmes választ kapni. És mindegyiküknek szeretném feltenni ezt a kérdést.
Ezekkel a rituális gyilkosságokkal először minden újság tele volt, de észrevettem, hogy mostanában csökkent a számuk, hogy ezek a nyomozások eredményre jutottak, és a rendőrfőnökök maguk is nyilatkoztak, és elmondták, hogy semmit sem találtak, ami alátámaszthatná ezeket a híreszteléseket. Gyakorlatilag néhány olyan ember, aki bizonyítékokat szolgáltatott ezeknek a szociális munkásoknak a gyerekekkel való fajtalankodásról, most azt mondja, hogy egyszerűen csak agymosás áldozatai lettek a szüntelen kérdésáradat következtében. Az egyik lány azt mondta: "Egyszerűen nem fogadták el a "nem"-et válaszként. Nem hagytak volna békén." Nos, ez nagyon hasonlít a közpékori boszorkányüldözésekhez. Az inkvizítor sem fogadta volna el a "nem"-et válaszként.
Ahogy mondom, kormányzati kivizsgálás lesz, és Legfelsőbb Bírósági ügy, hogy ezek a gyerekek visszatérhessenek a szüleikhez. A brit jogrendszer szerint, ha függőben van egy bizonyos ügy, akkor nem szerepelhet róla túl sok dolog az újságokban addig, amíg tart. Nem szabad. Utána mondhatnak, amit akarnak, de nem érvelhetnek az ügy mellett és ellene, amíg folyik a tárgyalás, mert úgy mondják, ezzel befolyásolnák a bíróság és a bíró szabad véleményezését. Úgyhogy most várnunk kell, és nagy érdeklődéssel figyelemmel kísérnünk, hogy mi fog történni, amikor a Legfelsőbb Bíróság döntése és a kormányzati kivizsgálás eredménye napvilágra kerül. Úgy hiszem, nagyjából hat hétig fog tartani. És néhány milliójába bele fog kerülni a szegény, adózó állampolgároknak.

FH: Ott van a szavazati jog adója.

DV: Igen, ott van Rochdale szavazati jogának adója. A keresztény egyházaknak van egy szélsőséges csoportja, amelyiknek van ez az evangélikus meggyőződése - azt hiszem, így nevezik - , és akik nagyon fanatikusak a témával kapcsolatban, nemcsak a Mesterség vagy a sátánizmus tekintetében, hanem bármivel kapcsolatban, aminek a New Age-hez köze van, még a vegetarianizmust is ferde szemmel nézik. Bármi, ami kapcsolatban van a New Age-el, a Sátán befolyása alatt áll.

FH: Igazán egyéni gondolkodás.

FV: Igen, igazából erről szól az egész, az egyéni gondolkodásról. Hallottam egy igazán kedves történetet, miközben az egyik ilyen fickó háta mögött álltam. Nyilvános találkozójuk volt egy bevásárlóközpontban, és beszédeket tartottak, hogy lyukat beszéljenek az emberek hasába. Egyikük megközelített egy nőt, aki Witch volt, és azt mondta neki: "Az első dolog, amiről azt akarjuk, hogy tudd, hogy Isten szeret téged", mire a Witch, aki nagyon udvarias volt, azonnal azt válaszolta: "Igen, tudom, hogy az Istennő szeret". És az úriember nagyon ideges lett, és azzal vádolta, hogy istenkáromló.

FH: Milyen kapcsolatot lát a Mesterség és a Pogány mozgalmak, valamint olyan más mozgalmak között, mint a New Age és a Női Spiritualitás? Úgy tűnik, hogy zöldek és a húsz éve megrendezett Föld Világnapja és a környezetvédő megmozdulások kövekeztében a Mesterség néhány helyen egészen közel kerül ezekhez a dolgokhoz.

DV: Ó igen, szerintem kell is. Úgy gondolom, lényeges kapcsolódási pont van ebben. Amikor a Mesterség az ötvenes években nyilvánosságra került, az nem egyetlen személy erőfeszítéseinek következménye volt, hanem egy olyan elképzelésről szólt, aminek itt volt az ideje előtérbe kerülni. Ez a V1zöntő kor része. Történelmi megmozdulás folyik, és igen érdekesnek találom mindezt megfigyelni. Most már túl öreg vagyok, hogy mást is tegyek, mint megfigyelni az eseményeket. De nagy érdeklődéssel figyelem, annyit elmondhatok.
Kezdjük látni most már, hogy a történelmi feljegyzések boszorkányégetései igazából arról szóltak, hogy kivégezzék a nőket, és a helyükre tegyék őket ezzel, legalábbis így tekintettek rá. A túl szókimondó nöket boszorkánynak tekintették, és boszorkánysággal vádolták őket, és sok női gyógyítót is boszorkánynak tekintettek csak azért, mert nők voltak. Csak a férfiak foglalkozhattak orvoslással. Napjainkban kezdjük látni, hogy van kapcsolat a Mesterség és a feminizmus között, de ez nem új dolog. Ez olyan valami, ami mindig is létezett. Tulajdonképp létfontosságú már az alapjaihoz is.

FH: Érdekes ez a sok újjáébredés hirtelen.

DV: Pontosan ez a helyzet, látja. A hirtelen újjáéledés. És miért? Mert van egyfajta történelmi megmozdulás - amit egyike a régi miniszterelnököknek úgy fogalmazott meg, hogy "más szelek fújnak", mely a Vízöntő korának nagyon is pontos kifejezése. A Vízöntő levegő jegy, és a változás szelei fújnak. Nincs rá mód, hogy bárki is megállítsa. A változás szelei fújták el a berlini falat is."

Folytatás itt.

Fordította: Osara LaMort

Vissza

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu