Fireheart interjú Doreen Valientével
(1991, Michael Thorn) - 2. rész



FH: Néhány ember azt mondja, hogy a New Age csupán a régi dolgok összessége új köntösben.

DV: Igen, az. Pontosan az. Nem tudom, vajon a New Age követői belátnák-e ezt, de szerintem a New Age nagy része a régi Mesterség. És persze ezért vannak annyira ellene a keresztény fundamentalisták, mert ugyanezt gondolják. Szerintem meg kell próbálnunk együttműködni a New Age-el és a Női Spirituaálitással, és minden hasonló mozgalommal, mert mindezen dolgok mind ugyanarra a célra irányulnak. Segítik az emberiség feljődését a Vízöntő korába érni, és ha nem érdekel minket, hogy ebben részt vállaljunk, akkor semmi hasznosat nem teszünk. Szerintem az embereknek nem szabad úgy gondolniuk a Witch Mesterségre, mint valamire, ami azért van, hogy önös érdekű kis rituálékat végezzen azért, hogy könnyebb legyen az élet. Lehet, hogy azért van, hogy az emberek életét könnyebbé tegye, és mindenféle értelemben vannak olyan idők, amikor ezen a módon használjuk, de tágabb látókörre kell szert tennünk. Fel kell készülnünk arra, hogy együtt dolgozzunk a New Age-el és a Női Spiritualitással és a zöldekkel, és éppoly fontosnak tekintsük őket.

FH: De egy idő után már semmi sem maradhat zárt - még egy Istennő vallás sem.

DV: Szerintem nagyon kiegyensúlyozatlan lenne, ha olyan vallásom lenne, ami csak az Istennőt tiszteli, mert ezzel kizárja az emberiség egyik felét. Ugyanannak a hibának a megismétlése lenne, csak a másik oldalról. Nem szeretném látni, hogy ez történik. Inkább azt szeretném látni, hogy az emberek egy sokkal kiegyensúlyozottabb képet alakítanak ki arról, hogy szükség van egy Istenre és egy Istennőre. Nem lehet egyik a másik nélkül. Nem hiszem. Személy szerint mindig is kedveltem a vén Agancsost, és azt akarom, hogy jelentős szerepet játsszon a rituálékban.

FH: Úgy gondolom, az ötvenes évek óta történtek kísérletek az egyensúly fenntartására. De vajon az ötvenes években azért került előtérbe az Istennő, mert a nőket addig oly nagy mértékben leigázták, vagy mindig is volt valamiféle kísérlet az egyensúly megteremtésére?

DV: Szerintem mindig is volt valamiféle kísérlet az egyensúly megteremtésére. Amikor először kapcsolatba kerültem a Mesterséggel az ötvenes években, volt Istennőnk és Istenünk. Soha nem volt ez kérdéses. A drága öreg Aidan Kelly mondta azt mindig, hogy az Istennő-kultuszba nyertem beavatásr, bár tucatszor elmondtam neki, hogy ez nem így van. De amikor a Mesterségbe kerültem az ötvenes évekbe, mindkét istenségünk megvolt, és soha nem volt ez kérdéses, és az sem, hogy ez régóta így ment már.

FH: Úgy gondolom, az indokok egyike - és nem igazán beszélhetek Aidan nevében, nem ismervén a módot, ahogyan ő gondolkodik - az, hogy Ön írta azt a szöveget, mely a liturgia fő darabja, a Charge of the Goddess.

DV: Ó, igen. Én írtam, Geraldnak volt egy verziója belőle, mely sokban alapozott Aleister Crowley írásaira. És tudja, Aleister Crowley véleményem szerint csodálatos költő volt, és mindig alulértékelték az angol irodalomban, pusztán azért, mert olyan közismert és hírhedt személyiség volt. Imádta, ha a világ leggonoszabb emberének nevezik, és minden ilyen féle nonszensz dolgot. Mint ahogyan legutóbbi életrajzírója, John Symonds felfedte, nem maradhatott meg a kecske és a káposzta is. Ha fenn akarta tartani ezt a kétes hírnevet, melyért oly sok éven át keményen dolgozott, akkor nem tehetett szert ugyanakkor jól csengő, irodalmi hírnévre, dacára a ténynek, hogy jó pár verse szerepel az Angol Misztikus Verselés Oxfordi Könyvében. Úgy gondolom, kár, hogy nem kapja meg az elismerést, amit érdemelne, tényleg, és talán a jövő majd változtat ezen.
De Geraldnak volt egy verziója a Charge-ból, ami, azt hiszem, szerepel Stewart Farrar könyvében. És azt mondtam Geraldnak: "Nézd, addig, amíg átveszed ezt az egészet Aleister Crowleytól a saját szövegeid közé, nem leszel elfogadva olyan emberként, akinek bármi köze is van a fehér mágiához, mert olyan a hírneve", - és sajnos, Crowley hírhedtsége jól kiérdemelt volt -, "azok az emberek nem fogják ezt elfogadni és komolyan venni egészen addig, amíg azt gondolják, hogy Crowley OTO-jának leszármazottja vagy." Amit erre mondott, ez volt: "Ha azt hiszeed, hogy jobban tudod csinálni, csak tessék", és pontosan ezt tettem. A legjobbat tettem, amit tudtam, azzal, ami elérhető volt a számomra, és senki sem volt meglepettebb, mint én, amikor láttam mindazt a hatást, amit a Charge kiváltott.

FH: Olyan, mintha Gerald sem számított volna arra, mi fog történni a mozgalommal, miután megírt egy pár könyvet. És most szerte a világon látunk Witch-eket.

DV: A New Age, a Vízöntő kor jön, és akkor is eljön, bármennyi ember szeretné meggátolni ezt. Persze, lehet, hogy kissé nehezebben és kevésbé békésen érkezik, mert az embereknek előítéletei vannak vele szemben, de előbb-utóbb eljön. Nem lehet megállítani az áradatot.

FH: Gondolja, hogy a Mesterség és a Pogányság tud és fog egy sokkal divatosabb vallássá fejlődni a mi nyugati kultúránkban?

DV: Nem tudom. Inkább megrémít ez a divatos vallás ötlet. Úgy gondolom, talán boldogabb lenne, ha nem lennénk többek annál, mint amit Gerald úgy nevezett, mint az "alkony istenségeinek kultusza". Úgy értem, a civilizáció peremén, messze a divatvallásoktól. Ez az az elképzelés, amit Seymour ezredes is megfogalmazott legutóbbi cikkében az Ősi Vallásról.

FH: Az "Elfeledett Mágus"-ban?

DV: Az az. Az volt az elképzelése, hogy a misztériumvallások nem divatvallások, hanem az út szélén fekszenek, "az úton, mely a lankás hegyoldalon fut", mint ahogyan a régi ballada szól. Úgy hiszem, itt jön be az ősi Vallás mágiája - hogy ez nem divatvallás, nem ortodox vallás. És amikor látom az ortodox vallások eredményét, nagyon örülök, hogy ez nem az. Ha megnézzük mindazt a háborút, ami a világban ma folyik, nehéz rábökni bármelyikükre is, melyeknek gyökerében ne állna valamely ortodox vallás és fundamentalizmus. Az ég óvjon minket a vallásos buzgalomtól, amíg az embereket szaggat darabokra.
De néhány embernek szüksége van a szervezett vallásra. Mi inkább a "Kulcsból" és hasonlókból táplálkozunk. Legalábbis én igen. Azt mondom, hogy a szervezett vallás csillapiíthatatlan átok az emberi faj számára, és csak bele kell lapoznunk az űjságokba, hogy lássuk ennek bizonyítékát. Ugyanakkor sok embernek van szüksége szervezett vallásra, és ezt a tényt sem veszhetjük szem elől. Persze ez az, ahol a jó öreg Ekhnaton tévedett, tudja. Elvette az emberektől egyszerű hitüket, isteneiket és istennőiket, és azt, amit cserébe adott nekik, nem értették meg. Nem értették meg távoli, egyetlen istenét. A saját, régi isteneiket akarták, akik szinte az otthonaikban éltek velük együtt. És következésképp nagy vallási reformja az ősi Egyiptomban nem sokkal élte túl a fáraó halálát.

FH: Érdekes, hogy az emberek vallásos hite tényleg mennyire befolyásolja azt, hogyan látják az életet, éppúgy, mint a halált. Volt egyszer egy tréfa a Nyárföldről. Valaki meghalt, és megszólította egy barátját a túlvilágon egy magas falakkal körülzárt terület mellett. Megkérdezte: "Mi van ott benn?" És a barátja válaszolt: "Ó, azok a gardneriánusok és az ő Nyárföldjük. Mind azt hiszik, hogy egyedül vannak a halál utáni életben, mert ők olyan különlegesek."

DV: Szerintem, tudja, egészen sok igazság lehet emöögött az elképzelés mögött, mert gyakran hallhatjuk, hogy a különböző vallásoknak különböző az elképzelésük a halál utáni életről. A muszlimoknak például szerintem egészen jó halál utáni életük van. Egy csomó, gyönyörű huri várja őket. Szerintem ez igazán szép, és sok szerencsét nekik. A buddhisták azt mondják: "Igen, rengeteg csodálatos dolgunk van, de rájöttünk, hogy mindez illúzió." És a vörös indiánoknak ott vannak az örök vadászmezők. Nem lepne meg egyáltalán, ha az emberek mindegyike tényleg ott találná magát halála után, amilyen elképzelést kialakít magának életében a mennyekről. Azt mondanám, egészen sok ember ücsörög a keresztény mennyországban boldogan hárfázva és azt gondolva, hogy ez az - ők teremtették meg. És, ahogy képzelem, egy idő után talán elkezdenek körülnézni maguk körül, és elkezdenek gondolkodni, vajon valóságos-e ez. És talán akkor rájönnek, hogy nem valóságos. Abban is bizonyos vagyok, hogy egészen sok szigorúan vallásos és elkötelezett keresztény jut egy jó kis pokolba. Ismeri James Branch Cabell csodálatos könyvét, ahol a hős leszáll a pokolba, és találkozik egy nagyon ideges, elégedetlen kis ördöggel, aki azt mondja, hogy halálra dolgozza magát, mert az emberek panaszkodnak, hogy nem elég forró a tűz? Azt mondja: "rohangálok fel-alá, és mindent megteszek, hogy forróbb legyen a tűz". Szerintem az emberek nagy valószínűséggel maguknak teremtik meg, hogy milyen lesz a halál utáni élet, az, amit a saját elméjükben felépítenek. Én a pogány túlvilágra készülök.

FH: Dolores Ashcroft-Nowicki írta egyik könyvében arról, hogyan fejlesszünk ki egy helyet előre az időben, ahová megtérünk halálunk után, és ami már ismerős lesz, és azután onnan megyünk tovább, bárhová is kell tovább mennünk. Így, ha hirtelen megölik, az ember ráébred, hogy halott, mert automatikusan azon a helyen találja magát, nem pedig össze-vissza kóborol a lelke, nem igazán értve, hogy meghalt.

DV: Szerintem feltehetőleg nagyon sok ember van ezzel így, tudja, hogy bolyonganak fel-alá nem igazán értve, mi történt velük. Ez lehet az oka sok kísértetjárásnak és poltergeist jelenségnek is. Úgy vélem, sok igazság van abban, amit a spiritualisták tanítanak. Nyilvánvalóan sokat megtudtak a túlvilágról, és megpróbálják rávenni az embereket, hogy egy kicsit intelligensebben gondolkodjanak róla, mint az ortodox egyházak. Persze, az ortodox egyházak nyomorúságosnak festik le azt a helyet. Nem tudhatunk meg semmit róla, és nem is kérdezhetünk, és ez nonszensz. Nem akarják, hogy az emberek bármit is megtudjanak erről, mert nem lehetséges számukra, hogy az emberek önmaguk papjaivá és papnőivé váljanak. Különben oda a hívők serege.

FH: Fenn kell tartani a papi osztályt, hogy beszedjék a pénzt. Az Államokban rengeteg ellentmondás volt a pénz körül a Mesterség köreiben, például amiatt, hogy emberek fizetséget fogadtak el tanítás fejében. A fizetség elfogadása nagy tabu bizonyos területeket, mert az emberek úgy érzik, nem kellene a pénzt bevonni a vallás kérdésébe.

DV: Ez mind nagyon szép, ha megengedheted magadnak. De az embereknek meg kell kapniuk a fizetségüket, nem? És ha valaki például egy osztályt tanít, és semmilyen más, fizetett munkát nem vállal, egész idejét ennek áldozza. Nagyon szép és jó azt mondani, hogy semmi ilyesmiért nem fogadhatunk el pénzt, de akkor miből fognak élni az emberek? Nekik is fizetniük kell a lakáshitelt vagy a bérlést. Nekik is fizetniük kell az adót, élelmet és ruhát kell venniük. Hogy fognak élni, ha semmilyen bevételük nincs? Ha a közönséges emberek nem játszhatnak szerepet, mert meg kell küzdeniük mindennapi financiális kérdéseikkel, akkor az egész a gazdagok játszóterévé válik, akik megengedhetik ezt maguknak. Úgy gondolom, az embereknek egy kicsit gyakorlatiasabbnak kellene lenniük ezzel kapcsolatban. Ki kell dolgozniuk a dolog gyakorlati meggondolásait.

FH: Néhány ember úgy érzi, hogy nem kellene a Mesterségből karriert csinálni, nem kellene teljes időben papságot és tanítást vállalni.

DV: Persze, más vallások hívei végezhetik teljes munkaidőben, igaz? Őket fizetik is érte.

FH: Szerintem ez az ő kifogásuk. Nem akarják, hogy ugyanolyan legyen.

DV: Nem a Witch főpapnők élnek palotákban, hanem a keresztény püspökök. Így is hívják - a Püspöki Palota. Az egyházi embereknek, akár az anglikán, akár más egyházról beszélünk, fizetéssel kell rendelkezniük, különben nem tudják teljes idejüket a munkának szentelni. Szerintem az embereknek egy értelmes, praktikus kompromisszumra kell ebben jutniuk. Dion Fortune mindig azt mondta, és nagyon szeretem őt idézni: "Nem jó annyira mennyei gondolkodásúnak lenni, hogy ne legyen semmi földi hasznod." Egyetértek, hogy nem kellene csak a pénzért csinálni, ne a pénzszerzés legyen a célja, de ugyanakkor kell lennie az emberekben ennyi gyakorlatiasságnak. Máskülönben csak gazdagok számára elérhető hobbi lesz, mint ahogy a jelen újjáéledése előtt pontosan ilyen volt az okkultizmus.

FH: Bizonyosan olyan emberek számára, mint Crowley. Volt elég pénze és szabadideje, hogy csak ezzel foglalatoskodjon.

DV: Vagyonos sörfőző fia volt, és jelentős öröksége volt. Apja a Cambridge-i Trinity Egyetember küldte, és persze mindaddig jól ment neki, amíg ki nem futott az örökségből. Utána, mint ahogyan egyik barátja, Gerald Hamilton finoman megfogalmazta, barátai önkéntes adományaiból tartotta fenn magát,ami meglehetősen piszkos dolog. Legutolsó életrajza John Symonds tollából jelent meg, "Az Árnyékvilág királya" címen.

FH: Sok ember, aki régóta a Mesterség tagja, úgy érzi, hogy a h1vők számának hihetetlen növekedése nem tesz jót a Mesterségnek, és hogy a Mesterség sokkal inkább hóbort, mint vallás, és hogy a mágia kiveszett belőle. Egyetért Ön ezzel?

DV: Nem értenék ezzel egyet, nem hiszem, hogy a Mesterség hóborttá válna, hacsak nem engedjük azzá válni. Nem hiszem, hogy a mágia valaha is elveszhet, bár bizonyos okok miatt elüzletiesedhet. Szerintem ha üzletet csinálunk belőle, akkor a mágia hamarosan elillan. Attól függ, milyen üzletet csinálnak belőle. Ha egyedül a pénzcsinálás a cél, a mágia máris elveszett. De soha nem tűnhet el teljesen, mert a Mesterség a Természetben gyökerezik, és a természet folyamatosan körülöttünk van, az élet minden elemében, a fákban, a szélben, a tűzben. Ez a Mesterség alapvető mágiája, és ez az élet része. Nem tűnik el a mágia. Csak elveszthetjük vele a kapcsolatot. A számok növekedésével kapcsolatban, nem tudom. Nem mondhatod azt az embereknek, hogy nem akarod őket ott látni. Ez olyan, mint a régi rigmus: "Mi vagyunk az Úr felkentjei. Mindenki más kárhozott. Nincs itt hely a számodra. Nem zsúfolhatjuk tele a mennyországot." Milyen jogunk van megtagadni az emberektől a jogot, hogy tiszteljék az ősi isteneket, és kapcsolatot érezzenek a természettel? Nyilvánvalóan vannak olyanok is, akik a rossz típusú emberek. Önérdekből castlakoznak, de nagyon hamar kinutatják a foguk fehérjét. A végén ők a legnagyobb vesztesek, mert megvolt az esélyük, és eljátszották.

FH: Vannak olyanok, akik úgz vélik, egyesek tömegeket vonzottak a Mesterségbe, és ez hiba. Sokkal jobban kellene válogatniuk.

DV: Ezzel mindenképp egyetértek. Szerintem rengeteg baj származott abból, hogy a rosszféle embereket avatták be anélkül, hogy megálltak volna egy kicsit gondolkodni. Nem teszel nekik semmilyen szívességet azzal, hogy beavatod őket olyasvalamibe, aminek igazi jelentését képtelenek felfogni, és egészen egyértelműen magadnak sem teszel semmilyen szívességet azzal, hogy alkalmatlan embereket szedsz össze. Azt gondolom, hogy emberek rossz motivációk folytán avattak másokat, mint például azért, hogy meglegyen a coven tizenhárom tagja. És közben sokkal jobban lehet dolgozni két vagy három emberrel, akik tényleg tudják, hogy mit csinálnak.

FH: Az Amerikai pogány közösségekben arról beszélnek, hogy alapítványt és egyéb, támogató szervezeteket hoznak létre a Mesterség és a pogányság érdekében. Mint olyasvalaki, aki a legmesszemenőbbekig részt vett a mai Mesterség képének kiformálásában, milyen meglátásai vannak, hogyan valósulhat meg ez?

DV: Alapítványok és egyéb támogató szervezetek létrehozása? Nem igazán értem, mire jó ez.

FH: Az elképzelés egy közösség építése. Mint ahogy a keresztényeknek is van idősek otthona.

DV: Ó, milyen csodás! Idősek otthona Witchek számára. Máris elképzeltem.

FH: És emberek gyerekeinek nevelése, és támogató csoportok.

DV: Hát ez tényleg... úgy értem, amikor Witch lettem, még nem mehettem be csak úgy egy boltba varázspálcát venni, mint manapság. Nem tudom, mi történt volna. Nem tudtak volna ilyen boltot működtetni. A rendőrség bezárta volna. Nem engedték volna. Remek lenne, hogyha bármelyikünk, aki az ötvenes évek elején kezdte, megláthatná ezt. Egyszerűen el sem hinnénk. Egy pakli Tarot-t nem tudtál akkoriban venni. Szó szerint. Évekig próbáltam, mire sikerült egy pakli Tarot kártyához jutnom, ma pedig bármennyit megvehetsz belőlük.

FH: Mint bármely más vallás, melynek szociális és közösségi támogatottsága van, mi is gondot viselhetnénk a sajátjainkról, és nem kellene más emberektől függenünk. Iskolák gyerekeknek és különböző csoportoknak.

DV: Nagyon... Idősek otthona! Nem tudom felfogni. Szerintem szuper.

FH: A szárnyakat különböző emberek után fogjuk elnevezni. A Doreen Valiente emléktemplom.

DV: Megrémít néhány ember, aki azzal jön, hogy "ó, te alapítottad a Mesterséget azokban az időkben", és hasonlók. Szörnyű látomásaim vannak Szent Doreen szentélye körüli körmenetekről 2070-ben. Az a baj, hogy semmilyen módját nem látom annak, hogy ez hasznomra váljon, amíg élek. Nagy kár. De azt mondom magának, szerintem teszek a fogorvosomnak egy szívességet, mert nagyon jó ember. Kiokosítom, hogy mi folyik, és megmondom neki, hogy szedjen ki egy régi zápfogat vagy hasonlót, és miután én elmentem, kifőzhetnek valami olyant, mint a Fog Temploma, ami Kandyban is van Ceylonon. Azt ott Buddha fogának vélik, és minden évben egyszer elefántok hátán parádéznak vele az utcákon. Mindenki a vallásos extázis állapotába kerül, és remekül érzik magukat. Szerintem kiokosítom a fogorvosom erről. Nem bánnám, ha lenne belőle némi haszna, és ha nem is az én fogamat őrzi majd, behelyettesítheti valaki más fogával. Egyébként, volt néhány vizsgálat Kandy szent fogával kapcsolatban néhány évvel ezelőtt, és azt mondták, hogy egy állat, valószínűleg egy kutya foga. De egyáltalán nem tűnik úgy, hogy ez megbolygatta volna az éves ünnepléseket.

FH: Elvis Presley-vel is ezt csinálták. Őrizgetik a pirítóst, amibe egyszer beleharapott, vagy a kiskanalat, amit egyszer használt.

DV: Jaj, ne!

FH: De, tényleg ilyen dolgok történnek.

DV: Szeretne néhány régi kanalat venni befektetésképp?

FH: Nagyon óvatosnak kell lennie, kire hagyja. Nagy aukciót fognak rendezni, és egy vagyont fognak érni a kanalak. De hát Ön ebből nem fog jól járni.

DV: Ez az unalmas rész benne, ugye. Szerintem egyébként rémisztő gondolat. Pont olyan, mint a rigmus az öreg Crowleyról.
"Ezüst tisztáson éjben járt
férfi szörny és szép leány
Szende szűz, hová igyekszel?
Crowley templomát kerestem.
Crowley Isten lett-e, mondd?
Fuller az, ki erről szólt.
S miért hiszed az ő szavát?
Ön gonosz lény, jó éjszakát.
Míg siker minde balgaság,
Kudarcom sem gyötör tovább."
Ez volt Crowley kis versecskéje. A vicc benne az, tudja, hogy tényleg árulnak Crowley relikviákat. Láttam néhány ilyent, rettenetes áron. Nem sok mindent lehet tenni a relikvia ipar ellen. A baj az, hogy nem tudok semmilyen módot arra, hogy előnyöm származzon belőle addig, amíg még életben vagyok.
Beszéltünk alapítványokról és közösségtámogató struktúrákról. Hogyan jöhet ez létre, nem tudom. Feltehetőleg magától fog megtörténni. Ebben a pillanatban épp nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert nem vagyunk képesek megfelelően tanítani a gyermekeinket. Eléggé zavar, hogy minden más vallásnak a világon szabad tanítani a gyerekeiket, ahogyan csak akarják, csak nekünk nem. Most, köszönhetően a sátánista fajtalankodások botrányának, nagyon problémás lenne, ha az emberek elkezdenének a gyerekeiknek a Mesterségről beszélni, és nem látom, miért kell elszenvednünk ezt a hátrányos megkülönböztetést. El fog jőni a nap, úgy gondolom, amikor lesz valami olyasmink, ami a vasárnapi iskola Witch megfelelője. Nem tudom, eljön-e. De miért ne mondhatnánk el a gyerekeinknek, hogy miben hiszünk? A keresztény fundamentalisták persze nagy hűhót fognak körülötte csapni. Egészen vidáman elcsevegtünk arról, hogy a régi covenfelépítés mennyiben szolgálta a célját, és efféle dolgokról, de látja, azon a ponton bizony tévedtünk. Gondolnunk kell erre, mert amikor látjuk ezeknek az embereknek a fanatizmusát, nagyon ijesztő. Más vallások felnevelhetik a gyerekeiket a saját nézeteik szerint, és ahogyan mondta, nekünk is lehetnek érdekcsoportjaink. Rengeteg féle embernek van szüksége érdekcsoportokra. A legtöbb érdekvédelmi csoportot jelenleg keresztény vallási közösségek működtetik, és néhányuk nagyon jó munkát végez. De egészen biztosan meg kell fontolnunk a lehetőségét annak, hogy mi magunk is csinálunk hasonlót.

FH: Néhány pénzt is gyűjt. Azon emberek pénzéből építkezni, akiknek amúgy sincs sok, eléggé nehéz dolog.

DV: Úgy vélem, a Mesterségben a legtöbb ember nem gazdag, és a legtöbb dolgot önkéntes alapon csinálják. Lehet, hogy ez nem is olyan rossz. Szerintem eljön a nap, amikor ilyesfélét fogunk csinálni - támogató csoportokat az idősebbek, a fiatalok és a rászorulók számára. Igen, a fejlődés, és az irány, amibe tart mindez, igazán lenyűgöző. El fognak jönni ezek a szervezetek. Szerintem többé-kevésbé önmaguktól kiformálódnak.

FH: Mit ír most? Egy újabb könyvet?

DV: Nos, igen. Megpróbálok ötleteket kigondolni magányos Mesterség-gyakorlók számára, akár választották ezt az utat, akár a körülményeik kényszerítették rá őket, hogy egyedül, vagy esetleg párban dolgozzanak. Úgy gondolom, hogy ez az egyik fő út, amerre a Mesterség fejlődni fog, hogy sokkal inkább egyéni alapokra fog helyeződni. Megpróbálok megírni egy varázslatokkal és rituálékkal teli könyvet, és mindazt beletenni, ami az ilyen embereknek segítségére lehet. Egy közös könyvön is dolgozom egy régi barátommal, Evan John Jones-szal.

FH: Ez a "Witchcraft, A Tradition Renewed"?

DV: Pontosan. Szerintem egy nagyon érdekes könyvet írt, és ezért segítettem neki a kiadásban azzal, hogy egy kicsit megszerkesztettem. Nagy részét inspirációból írta, és nem igazán tudta, hogyan fog ez kijönni egészen addig, amíg le nem írta. Azokon az elképzeléseken alapul, melyeket ő és én dolgoztunk ki akkor, amikor Robert Cochrane-nel dolgoztunk együtt. Néhányat kissé módosított, hogy jobban igazodjon a jelen korhoz, hogy inkább előre, mint hátra mutasson. De eléggé különbözik ez a rituálé mindattól, amit szerintem az emberek csinálnak, bár van neki néhány barátja az USÁ-ban, akik ezeket a rituálékat végzik most, és tartja velük a kapcsolatot. Ők nyilvánvalóan sikeres rituáléknak vélik őket. Bárhogyan is legyen, remélem, az embereket érdekelni fogja, és nem gondolom, hogy ezzel kiütném a nyeregből a Mesterség més formáit, csak mert segítettem neki elkészíteni, és szerintem szükségünk van különböző nézőpontokra, különböző tradíciókra.

FH: Úgy tűnik, a Mesterség egészen jól egyensúlyban képes összetartani a sokféle különböző dolgot, mint a zöldek mozgalma, ami a Földanyát védelmezi, és a feminista mozgalom, ami a nők szerepével foglalkozik, és a New Age mozgalom, ami az egyén spiritualitását tartja szem előtt. Úgy tűnik, a Mesterség mindezeket magába olvasztja, és épp ezért vezető szerepet tud felvállalni, mert mindezen különböző mozgalmak szintézisét adja.

DV: Szxerintem ez része a Vízöntő kornak. Így képzelem el. Persze, nem könnyű nekünk látni, hogyan fog fejlődni. Néha azt gondolom, hintón megyünk a pokolba, és semmit sem tehetünk ellene, főleg, amikor ilyen dolgokat látok a televízióban. És azután hallok valamiféle más fejlődésről, ami megint reménnyel tölt el, mintha a dolgok mégis működnének a sötétség minden erejének ellenére, mintha mégis egy jobb, szebb kor felé haladnánk. Szerintem a világ fokozatosan újraformálja saját magát. Látok ebben valami erőt - nevezzük ezt Gaiának vagy az evolúció lendületének. Nevezzük ezt belső világnak. Nevezzük, ahogyan akarjuk, de azt hiszem, ugyanaz az erő munkálkodik, melynek az ember fejlődésében is része van, és segít minket a következő lépések megtételében, akár akarunk vele haladni, akár nem. Megpróbálhatunk vele szembe is menni, ha akarunk, de nem hiszem, hogy túl sokra mennénk bele. Úgy értem, ki hitte volna, hogy a berlini falat gyakorlatilag elfújják a változás szelei. Mégis megtörtént. És nem fegyverekkel kényszerítették ki. Nem a politikusok tervezték meg. Az emberi lélek megmozdulása okozta, ha ezt annak lehet nevezni. Ezek a dolgok megtörténnek. A világ változik. Olyan ez, mint a híres kínai átok:"Élj érdekes időkben." Ezt tesszük.

FH: Mi a látomása a Mesterség jövőjéről?

DV: Remélem, lesz neki. Ez az, amit remélek, és amit szeretnék látni. Nem tudom, élek-e olyan sokáig, de szeretnék látni néhány ilyen szabadtéri találkozót, mint amilyenek odaát az Államokban vannak. Szerintem csodálatosak, és szeretném látni a sok embert, aki ott összegyűlik, nem csak Witch-eket, hanem a New Age híveit, feministákat, zöldeket is. Szeretném látni, ahogyan együtt dolgozunk. Szerintem ez a Mesterség jövője. De ennél nem lehetünk pontosabbak. Volt idő, amikor muszáj volt, mert szó szerint élet vagy halál kérdése volt. Olyanok voltunk, mint valami ellenállási mozgalom a háború idején. Ha nem megfelelő szavakat ejtettünk ki a szánkon, megvolt az esélye annak, hogy nemcsak magunkat pusztítjuk el, de társainkat is. A kemény módon kellett megtanulni a diszkréciót azokban az időkben. Szerintem az a kor elmúlt. Számos vallás fundamentalistái között vannak olyan munkálkodó erők, akik szeretnék ezeket a napokat visszahozni. Nem hiszem, hogy sikerülni fog nekik, szerintem azóta túl sokat fejlődött az emberiség. Talán részleges sikert érnek majd el. Megnyerhetnek néhány csatát, de a háborút el fogják veszíteni. Remélem, hogy be fogunk tölteni egyfajta vezető szerepet. Nem mondom, hogy a vezetői szerepet, mert nincs szükségünk egy vezetőre, akit az összes többi követ. Abból már elég volt. De úgy gondolom, hogy vezető szerepet fogunk vállalni a New Age elhozatalában, és szeretném ezt meglátni. Nem tudom, élek-e addig, de remélem, igen.
Szeretem azt a történetet Susan Anthonyról, amit Zsuzsanna Budapest mesél el a könyvében. Valami újságíró megkérdezte Susan Anthony-t, azt hiszem azért, mert nem hisz az ortodosx vallásokban, hogy mit gondol, hova fog jutni, amikor meghal. Azt válaszolta: "Nem megyek sehova. Itt maradok és segítek a női mozgalomnak." Szóval még ha nem is élek elég sokáig ahhoz, hogy lássam ezeket a dolgokat, itt leszek, hogy mindenbe beleüssem az orrom."

Fordította: Osara LaMort

Vissza

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu