Osara: Doreen Valiente, az örök kutató



Doreen Edith Dominy, Mitchamban született, Dél-Londonban, 1922. január 4-én. Mielőtt megszületett volna, szülei Droghedán éltek, talán ennek köszönhető, hogy tipikus ír keresztnévvel ajándékozták meg a lányukat.
A táj, ahol Doreen nevelkedett, híres szépségéről és arról is, hogy lakosai mind erőteljesen kötődnek a földhöz. Még napjainkban sem ritka, hogy a népek táncra perdülnek errefelé a Nyárközép ünnepén, termékenységszobrok vagy gyógyító kutak körül, melyek évszázadokig használatban voltak ezen a vidéken.
Doreen fiatal lányként kitalált magának egy játékot: fel-alá lovagolt egy seprűn az utcájukban, halálta rémiítve ezzel szüleit, akik mélyen vallásos emberek voltak, és szigorúan elleneztek minden, a boszorkánysághoz kapcsolódó dolgot. Hétévesen felfedezte a hold állandó váltakozását, és gyakran bámulta a távoli égitestet szülei kertjéből. Erről az időszakról így mesélt később: "Amit az emberek a mindennapi valóságnak hívnak, azt én valótlannak láttam, és megsejtettem mögötte valamit, ami nagyon is valóságos és valóban erőteljes volt... Megláttam az erők világát a formák világa mögött."
Ezek a legkorábbi tapasztalatok egyre jobban vonzották a kislányt, hogy megismerje a lét természetét, és egyre inkább a spiritualitás ösvénye felé húzott a szíve. "Egy pillanatra megtapasztaltam mindazt, ami a fizikai világ mögött húzódik. Gyönyörű volt és csodálatos, egyáltalán nem ijesztő. Ez, úgy gondolom, nagyban formálta az életemet."

Tinédzser éveiben a Hampshire megyei New Forestben éltek, ekkor került Doreen először kapcsolatba a mágia egyszerűbb formáival. Tizenhárom évesen hallotta, hogy anyja, aki házvezetőnőként dolgozott, folyamatosan állandó üldözésnek és zaklatásnak van kitéve munkája közben. Bizalmasan megvallotta lányának, hogy egy bizonyos, roppantul kellemetlen asszonyság piszkálja öt. Doreen megkérte anyját, hogy szerezzen egy hajfürtöt a kellemetlenkedő munkatárstól, és megígérte, hogy olyan varázst bocsát a nőre, ami egyszer és mindenkorra megoldja a problémát. Hogy vajon Mrs. Dominy kíváncsiságból ment bele vagy a kétségbeesés vitte rá, azt nem tudhatjuk, de hamarosan néhány szál hajjal érkezett haza. Néhány hagyományos gyógynövény és fekete végű gombostűk segítségével Doreen elkészítette a zavargó asszonyság figuráját, és a baba köré kötözte a hajszálakat. Azután elmondta a varázslatot, mely majd megvédelmezi anyját a további zaklatástól. Rövidesen ezután a nő már nem okozott több problémát Mrs. Dominynek, ugyanis őt magát is zaklatni kezdte valaki - egy feketerigó. A madárka minden alkalommal kopogtatni kezdett az ablakon, ahányszor az asszonyság a szobába lépett, és követtte őt mindenhová a ház körül, kopogtatva csőrével az ablakokon. A nő halálra rémült a madártól, és kisebb baja is nagyobb volt annál, hogy tovább piszkálja Doreen anyját.
Mindezek ellenére elmondhatjuk, hogy Doreent keresztény szellemben nevelték fel, és zárdába járatták, ahonann tizenöt évesen eltávozott, és megtagadta, hogy valaha is visszatérjen.

Doreen első házassága Joanis Vlachopoulosszal történt, egy harminckét éves tengerésszel. 1941. január 31-én kötöttek házasságot Dél-Walesben, ahol a pár abban az időben élt; Doreen Barryban és Joanis Cardiffban. Érdekes tény, hogy a házassági anyakönyvi kivonaton Doreen neve Rachael Dominy-ként szerepel. Az is észrevehető rajta, hogy Joanis nem tudta aláírni a saját nevét - az írástudatlanság egészen gyakori volt a háború éveiben.
Alig hat hónappal később azonban Joanis eltűnt a háborúban. Nem tudjuk, Doreen hogyan vészelte át ezt az időszakor, de az tudható, hogy nem volt vele egyedül - számos család vesztette el szeretteit a háborúban. Amit tudunk róla ebből az időszakból, az, hogy folytatta titkárnői munkáját Walesben.
1944. május 29-én kötött házasságot Casimiro Valientével, kinek nevét viselte élete hátralevő részében. Házassága révén így spanyol állampolgár lett.

1952 nyarán New Forest egyik kisvárosában élt egy Dafo nevű hölgy, aki azért viselte ezt az álnevet, mert nem egészen egy évvel korábban még bűncselekménynek számított a boszorkányság. Dafo volt az, aki 1939. nyarán bevatatta Gerald Gardnert a Mesterségbe, s aki azóta is a New Forest Coven oszlopos tagjának számított. 1952 nyarán tehát Dafo egy hollóhajú, harmincas éveiben járó fiatal nőt mutatott be Gardnernek. Így estek meg Doreen első lépései a Wicca útján. Egy évvel később, 1953-ban kapta meg első beavatását, Nyárközép éjjelén. A szertartást maga Gardner vezette, aki épp akkor utazott a környékre a Man szigeten lévő múzeumából, hogy részt vegyen a druidák által tartott ünnepen a Stonehenge körül, ahol is az Ősi Druida Rend számára ő kölcsönözte a rituális kardot. Útja közben beugrott Dafóhoz is, és beavatta a fiatal Doreent, akivel már előző nyáron találkozott.

Gardner első Árnyak Könyvéjét a késő negyvenes évektől kezdve egészen 1953-ig használta, míg beavatta Doreent. Azt mondta, hogy az Árnyak Könyvének szövege a New Forest Coventől származik, és az Ősi Vallás maradékát tartalmazza. Lelkes tanítványa azonban észrevette, hogy az egyik rész, melyet Gardner felolvasott nekik, igazából Aleister Crowley Gnosztikus Miséjének tartalmazza néhány mondatát. Amikor Doreen megkérdezte erről Gardnert, az azt válaszolta, hogy a Wicca rítusok szövegei, melyeket ő megkapott, meglehetősen hiányosak voltak, és ezeket a legjobb tudása szerint ő egészítette ki. Odaadta Doreen-nek saját Árnyak Könyvéjét azzal a megjegyzéssel, hogy csináljon jobbat, ha tud. Tudott. A Crowley szövegek és a szabadkőműves rítusok helyére saját maga által írt szövegeket illesztett. Újrarendezte a dokumentumokat logikus, gyakorlati és használható rendszerré, ránk hagyományozva azt, amit máig a Wicca hagyományának tartunk.
Később megszakította kapcsolatát Gardnerrel néhány évre, mivel egyre több dologban nem értett egyet vele. Könyvében, A Boszorkányság Újjászületésé-ben később elmagyarázta, hogy mint a coven főpapnője, úgy érezte, hogy Gardner túl sok mindent mond el a sajtónak, veszélyezteti a csoport biztonságát és tanításai hitelességét. Évekkel később felújították a barátságukat, de már soha nem volt a régi.

Doreen mindig is teljes diszkrécióval kezelte saját mágikus tevékenységét, elkerülte a nyilvánosságot és a médiát. Ennek egyik oka az is volt, hogy nehogy anyja felfedezze lánya praktikát. 1964-ben, miután mind anyja, mind Gerald Gardner meghalt, Doreen beavatást nyert Robert Cochraine által egy másik, örökletes Mesterség-vonalba. A hatvanas évek egyébként is sok újítást hoztak, mind társadalmi, mind szellemi területen, így a spiritualitásban is. Néhány Witch, mint például Sybill Leek, vagy Alex és Maxine Sanders hirtelen médiaszemélyiség lett, és nyilvánosan bemutattták tevékenységüket. A Wicca régebbi tagkai még mindig visszautasították, hogy rivaldafénybe kerüljenek, és szinte mindenkivel megszüntették a kapcsolatot, aki a Mesterségen kívül álló volt.
Doreen egyike volt azoknak, akiknek sikerült középen maradniuk. Sosem tagadta meg pogányságát, és nem félt bevallani azt a nyilvánosság előtt, de ugyanakkor fenntartotta a Wicca hagyományosan titoktartó szellemiségét. A Cochrane-féle beavatás csak erősítette a pozícióját, s ugyanakkor azt is lehetővé tette, hogy távol maradjon a Wicca belső politikai intrikáitól.
Doreen azonban hamarosan kiábrándult a Cochrane-irányzatból, és elítélőleg nyilatkozott annak megszállottságáról a "boszorkány bájitalok" iránt, mely majdnem szerencsétlen következményekkel is járt. Cochrane nem sokkal később, 1966. nyarán rituális öngyilkosságot követett el.

A hetvenes évek drámai változásokat hoztak Doreen életében. Szeretett férje, Casimiro 1972. áprilisában meghalt. Egyedül találván magát, Doreen a könyvírásban lelt új életcélt. Első könyvét, A Boszorkányság ABC-jét (1973) hamarosan követte a Természeti mágia (1975), ezek a könyvek megalapozták hírnevét és szaktekintélyét a mágia és a Wicca területén.
A hetvenes évek közepén találkozott Ron Cooke-al, akiről azonnal érezte, hogy előző életükben ismerték egymást. Ron ex-rendőr volt, és a szomszédságban élt. Hamarosan egymásba szerettek és Ron Doreen hű társává vált.
Doreen kutatást indított Old Dorothy Clutterbuck élete után, melyre egy történész, Jeffrey B. Russel könyve inspirálta, A Boszorkányság története, ebben ugyanis az író azt állítja, hogy Old Dorothy csupán Gardner kreálmánya, és a valóságban sosem létezett. Doreen sikerrel járt a kutatásban (eredményei Caballus cikkében olvashatóak ezen az oldalon, a Wicca cikkgyűjtemény keretében). Old Dorothy halotti bizonyítványára 1982-ben sikerült rábukkannia.
Közben 1978-ban jelent meg a Boszorkányság a holnapért c. könyve, majd végül A Boszorkányság újjászületése, 1989-ben.

Doreen aktív maradt a kilencvenes évek során is, mindvégig jó egészségben és töretlen szellemmel. 1997-ben azonban meghalt élettársa, Ron Cooke, akivel élete utolsó két évtizedét töltötte el hatalmas szeretetben. Doreen ismét csak magára maradt. Ez a veszteség nagyon megtörte, majd súlyos betegség (rák) ragadta el végül 1999-ben.

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu