Osara: Eleanor Bone



Eleanor Bone az angol Witchcraft egyik legnagyobb alakja. Életéről sajnos keveset tudunk.

Londonban született egy tanárnő lányaként, épp ezért széles körű és változatos oktatásban részesült. Egyik legmegrázóbb gyermekkori élménye, a cicája halála volt. A helyi pap meggyőzte a kislányt arról, hogy az állatok nem kerülnek a mennybe haláluk után. így vált meggyőződésévé, hogy a reinkarnáció létezik, és attól kezdve mindent elolvasott a témával kapcsolatban, kezdve a néphagyományoktól egészen a mágiáig és a szellemekig. Tudjuk, hogy az egyik első könyv, ami a kezébe került, Sir James Fraser figyelemreméltó "Aranyág"-a volt.

A második világháború alatt Eleanor Cumbriába költözött, Észak-Angliába, ahol megismerkedett egy idősebb házaspárral. Egy alkalommal a beszélgetés a reinkarnációra terelődött, és Eleanor elmondta, hogy hisz benne. A pár akkor feltárta előtte, hogy ők örökletes Witchek - tudományuk, hitük családjukban generációról generációra öröklődött. 1941-ben beavatták Eleanort a Cumbrian tradícióba, és négy évig velük dolgozott, mielőtt visszatért volna Londonba a háború végén.

Londonban férjhez ment, és letelepedett, majd egy idősek otthona intézményt indított el. Később bemutatták Gerald Brosseau Gardnernek, aki hamarosan közeli barátjává vált. A hatvanas évek elején Eleanor Gardner egyik covenjének papnője lett. A mágikus, misztikus világ számos jeles személyiségével ismerkedett meg ebben az időben: a titokzatos "Dafo"-val, aki a New Forest coven főpapnője volt, Jack Bracelinnel, Patricia Crowtherrel, Doreen Valientével.

Miközben számos alkalommal meglátogatta "Dafo"-t, Eleanor megtudta, hogy a New Forest coven Hampshire megye ősi hagyományait folytatja. Dafo közeli bizalmasává vált, és megtudta, hogy a coven úgy gondolja, a normann idők Rufusz királyának halála évében alapult meg.

1960-ban megalapította saját covenjét a londoni Tooting Bec-ben. Eleanor sok emberrel dolgozott együtt az évek során. Legismertebb tanítványai Chris és Vivienne Crowley, John és Kathy Matthews, valamint Prudence Jones. Avatotti vonalában megtalálható a néhai Madge és Arthur Worthington is, akik továbbvitték tanításait, és megalapították a Gardneriánus Wicca jól ismert Whitecroft vonalát.

A hatvanas években Eleanort többször felkérték arra, hogy a Mesterségről beszéljen. Egyik emlékezetes megjelenése során egy amerikai tévé show-ban Eleanort az excentrikus és fennhéjázó Sybill Leek mellé ültették, aki szintén Witchnek vallotta magát. Szárazon pattogó, válogatott sértegetések után, amiket egymás fejéhez vágtak, Eleanort arra kérték, változtassa Sybillt varanggyá, mire a következőt válaszolta: "Miért kellene javítanom azon, amit a természet megalkotott?"

A hatvanas években számos könyv jelent meg a mesterségről, Eleanor több fotón is szerepelt bennük, mezítelenül, karddal a kezében. Sok időt töltött azzal is, hogy beszélgetett írókkal, újságírókkal, kutatókkal. Az vezette, hogy megpróbálja a Wiccát pozitív fényben bemutatni, és remélte, hogy a modern társadalom végül elfogadja az, mint legitim vallást.

1968-ban meglátogatta Tuniszban öreg barátja, Gerald Gardner sírját, és akkor értesült róla, hogy a Tuniszi kormány közparkká akarja alakítani a temetőt. Eleanor adományokat gyűjtött össze a Mesterség tagjaitól, hogy el tudja vitetni Gerald maradványait egy biztos nyughelyre, nem messze az ősi Karthágó romnjaitól, mely valaha a Nagy Istennő imádatának híres központja volt.

Közben megismerkedett és közeli barátságba került az egyiptomi elnökkel, Abdel Nasserrel, és minden alkalommal meglátogatta, amikor az országban járt.

Covenjébe számos embert avatott be. Ez a figyelemreméltó asszony a felelős a Wicca nagymértékű elterjedéséért Angliában, Gerald Gardner, Doreen Valiente és Patricia Crowther társaként. Eleanor sokkal szívesebben használta a népi mágikus elemeket, mint a Gardneriánus Wicca hagyományait, melyet az ötvenes években tanult, és e későbbi időszakban egyre inkább visszatért az eredeti módszerekhez, melyeket Cumbriában sajátított el.

1972-ben visszatért Cumbriába, ahol Alstonban, egy kis faluban élt. Innentől kezdve visszavonult a Wicca közösségtől, amiért olyan sokat tett.

2001-ben a Pogány Szövetség felkérte tiszteletbeli tagjának, de Eleanor udvariasan visszautasította. Azt mondta, hogy ennek részben az az oka, hogy nem ismer el néhány olyan tradíciót, melyet a Szövetség támogat, de melyek eredetét ő hamisnak véli.

Visszavonult, csendes élete ellenére utolsó éveiben is aktív maradt, és adott néhány interjút is. 2001 nyarán volt utolsó "nyilvános" szereplése egy éves "Occulture" fesztiválon. Élő telefonvonalon keresztül beszélt az embereknek a modern Mesterség eredetéről, feltárva számos, addig kevéssé ismert részletet is a New Forest coven történetéről. Utolsó mondata az volt, hogy büszke arra, hogy a Wicca végül elfoglalta méltó helyét a világ más vallásai között. Emlékeztette az embereket arra, hogy amikor ő elkezdte gyakorolni a Mesterséget, az akkor még illegális cselekedetnek számított. Beszédét hatalmas ováció fogadta.

2001 augusztusában Eleanor kijelentette, hogy hamarosan "visszaszólítják az Ősi Istenek", és lépéseket tett arra is, hogy könyvet adhassanak ki az életéről. Gyengülő egészségének nem tett jót a Cumbriai hegyek zord éghajlata. Végül 2001. szeptember 21-én hunyt el. Férje, Bill mellé lett temetve, a Garigill temetőben.

A Wiccák között nevét a mai napig megkülönböztetett tisztelet övezi.

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu