Fogalomtár


Az alábbiakban olyan, Wiccához tartozó fogalmakat adunk meg, melyeket a Berkano tradíció is ismer és használ.

A Mesterség (the Craft): A mágikus módszerek és titkok összessége. A népies, babonatikus mágiaelemektől a középkori varázskönyvek módszerein keresztül a modern ceremoniális mágia technikáiig rengeteg mindent felölel. Ezen módszerek azok, melyek egymáshoz hasonló módon jelennek meg a kereszténység által a "boszorkány" gyűjtőnév alatt üldözött csoportoknál.

Alexandriánus Wicca: Tradicionális Wicca irányzat. Alex Sanders avatási vonalából származó Wiccák csoportja. Hasonló a Gardneriánus Wiccához, csak nagyobb hangsúlyt fektetnek a szertartásokra, melyben főleg modern kabbalista és ceremoniális mágikus eszközök lelhetőek fel. Covenjeik általában égbe öltözötten tartják rituáléikat.

Athame: A Wiccák speciális, rituális tőre. Pengéje leggyakrabban acélból, nyele fából készül.

Az Év Köre: A nyolc Wicca ünnep az év során nagyjából egyenletesen oszlik el, és megtartásuk a wiccákat összehangolja az év kerekének forgásával, az évszakok változásával, a természet ciklusaival, változásaival. A nyolc ünnep összekapcsolható a Wicca istenségeinek, az Istennőnek és az Istennek különböző aspektusaival és állapotaival, és az ünnepek körforgása az ő örökké ismétlődő történetüket meséli el.

Az Ősi Törvény: Gerald Gardner által bevezetett intelmek és szabályok gyűjteménye. Ezek a törvények a mai Wiccák között, mint hagyomány élnek tovább. Egy részük a modern társadalomban már másképp működik, és az egyes covenek, csoportok, tradíciók saját maguk döntik el, hogyan és mely részeit alkalmazzák.

Árnyak Könyve: Az Árnyak Könyve a hagyományt hordozza. Bizonyos keretek közt ugyanis ugyanazon dolgok vannak benne - rituálék, gondolatok, módszerek, melyek Gardneren keresztül öröklődtek. Ezen írások titkosak, hiszen ezek kötik össze rituálisan az egyes csoportok tagjait. Az Árnyak Könyvét az egyes tradiciók tagjai általában a főpapnőtől másolják beavatásuk után, majd később hasonló módon adják tovább.
Az Interneten azonban fellelhető egy olyan gyűjtemény, melyben a valódi ÁK szövegeihez hangulatban nagyon hasonló írások találhatók. Olyan szövegek, melyek különböző, valódi Wiccák által írt könyvekből lettek összeszedve, mint publikus példák. (Fordítások megtalálhatóak a Publikus Árnyak Könyve menüpont alatt.)

Beavatás: A covenbe való beavatás pontos rítusát minden coven magának határozza meg. Az ősi hagyomány szerint a beavatott általában meztelenül áll a körön kívül a rituálé kezdetekor, még ékszereket sem viselhet, de a mai modern Wiccák egy része már nem ragaszkodik ehhez.
A Wicca bevatás jelenti azt, hogy az új avatott Wicca vallású lett, és (amennyiben covenbe avatták), tagja a covennek, a Wicca közösségnek.

Beavatotti név: A Wicca nevet beavatásakor kapja meg a wicca. Az új név jelentősége a Wicca avatáskor történő szimbolikus halálában és újjászületésében keresendő. A nevét általában minden beavatandó saját maga választja ki.
A beavatotti nevet csak a coven többi tagja ismerheti, és a wiccák igen ritkán változtatják meg, csak nagyon nyomós indok alapján.

Bolline: Fehér nyelű, hajlított pengéjű tőr, melyet arrra használnak, hogy más eszközöket faragjanak vele, vagy jeleket véssenek rájuk vele. Csak a körön belül, rituálé keretében használatos.

Boszorkány: A javasasszonyok, népi gyógyítók e közös elnevezése egy közkeletű, szexuális egyesülésre utaló szóból származik, és "bujálkodót" jelent. Az ősi, magyar boszorkányok továbbá általában katolikus hitűek voltak, ezért valljuk, hogy a boszorkányságnak semmi köze a Wiccához. (Ezzel ellentétben az angol "witch" szó nem kötődik más vallásokhoz, ezért szabadon alkalmazható.)

Cingulum: A fokozatot jelölő kötél neve egyes irányzatokban.

Coven: A coven Wicca csoportot jelent.
A Wicca covenek közösen tanulnak, tapasztaltot cserélnek egymás között, és együtt tartják az ünnepeket. Egy jó Wicca coven tulajdonképp egy mágikus család. A coven létszáma a hagyományok szerint 13, ma azonban már nem ragaszkodnak mereven ehhez a számhoz. Minden covent egy főpap és egy főpapnő vezet.

Elemi fegyverek: Athame, pálca, kehely, pentákulum.



Energiakör: Gyakran használatos a rituálék során. Szoktak energiát küldeni a Földanyának, a természetnek, vagy embereknek, akikről tudják, hogy szüksége van rá.
A coven tagjai megfogják egymás kezét. A helyes kézfogásnál a jobb kéz van felül, mint aktív kéz, a bal kéz pedig alul, mint passzív kéz. Így az energia balról jobbra áramlik. Először létrehozzák a kört, és érzékelik mindannyiuk energiáját. Amikor a kör teljes, elkezdik áramoltatni az energiát, előbb lassan, csordogálva, majd fokozzák, egyre gyorsabban és egyre erősebben. Általában a Főpap koncentrálja az energiát a kívánt irányba, a többiek pedig áramoltatják azt.

Erőkúp: Elképzelt, kúp alakú energiaháló, mely az egész rituális Körre kiterjed. A coven együttes konentrációja hozza létre.

Esbat: A kisebb ünnepek elnevezése, mint pl. a teliholdünnepeké vagy az újholdünnepeké.

Égbe öltözött (Scyclad): Rituális meztelenség. Célja, hogy a természethez közelebb legyenek a tagok a rítus közben.

Gardneriánus Wicca: Tradicionális Wicca irányzat. A covenek elsősorban Természeti Mágiával foglalkoznak és titokban működnek, Gardnerhez visszavezethető avatási vonallal rendelkeznek, szertartásaikat égbe öltözötten végzik. A Gardneriánus Árnyak Könyve tartalmazza szertartásuk alapjait, ennek tartalma a mai napig a legszigorúbb titok - annak ellenére, hogy egyesek megjelentettek ilyen címen könyvet, az abban olvashatók természetesen nem hiteles szövegek. Az önavatást nem fogadják el, a hangsúlyt a legtöbb csoporton belül az Istennőre helyezik, a covenekben a főpapnőé az utolsó szó joga.

Hold Lehúzása: Mágikus Wicca szertartás az Istennő tiszteletére.

Kirajzás: Az a folyamat, melynek során egy coven meglévő tagjai elérve a megfelelő fokozatot kiválnak, és új covent alapítanak. Ideális esetben mindez a régi covennel összhangban és együttműködve történik.

Korbács: A korbács a megtisztulás eszköze, emellett alkalmas a rituális eksztázis elérésének elősegítésére.

Mágia: A mágia ismerete nem más, mint ébrenlét a magasabb síkokon. A mágia a valóság megváltoztatásának tudománya, mely elsősorban a mágus személyén keresztül fejti ki hatását. Ahogyan ő változik, úgy változtatja világát. A mágia tehát az ember teljességének keresése: a testi-, lelki-, szellemi-tökéletesség megvalósításának módszere.

Mágikus napló: Olyan munkafüzet, melybe a mágia gyakorlója saját olvasmányait és tapasztalatait jegyzi le. Nem azonos az Árnyak Könyvével.

Neowicca: Természetvallás. Követői a szabadság és a természet szeretete köré csoportosítják szinkretikus spiritualitásukat. Nincs egy meghatározott istenpár, mindenki magának válogatja össze, kiket szeretne követni. A neowiccát feldolgozó irodalomban gyakran jelennek meg félreértett, eltorzított elemei a Tradicionális Wiccának.

Nyolcrétű Ösvény: Gardner Árnyak könyvéjében olvasható és a wiccák mágikus munkáját foglalja össze nyolc pontban.

Önavatás: Egy Wicca hitű ember önfelajánlása, amit az Isteni Pár felé tesz, elkötelezettségének és hitének jeleként. Tiszteletreméltó dolog, de nem azonos az avatással.

Ötszörös csók: A coven tiszteletét fejezi ki az Istennő iránt, aki a Főpapnőben testesül meg a rituálé során.

Őrtornyok: A négy elem erői építik fel a mindenség egészét. A mágikus szertartás során megidézésükkel felszólítjuk őket, hogy védjék a varázskör hozzájuk tartozó negyedét.

Pentákulum: Rituális eszköz, általában korong alakú, leggyakrabban fából készül. Egyik oldalán (felül) pentagram, másik oldalán hexagram található. A rituáléban a szilárdság, az alap és a föld elem jelképe.

Seprű: A seprű a világfa, az Axis Mundi (világtengely) szimbóluma. A Wicca seprű hagyományosan háromféle fából készül: kőris, fűz és nyír. Nyelét szalagok díszítik.

Spiráltánc: A pogány hagyományban a természet megújítása és a körforgás elősegítése végett járták a spiráltáncot a nagyobb ünnepeken, főként tavasszal, Ostara és Beltane napja körül.
A spirál egyetemes, ősi jel, mely a mozgást és az utat jelképezi. Sok helyütt beavatási jelkép volt, kanyarulatai megfeleltek a beavatás fokozatainak.

Sütemény és bor: Az általános ünnepek megünneplésekor egyszerű bor- és süteményáldozatot mutatnak be a Wicca csoportok.

Szabbat: A nyolc fő ünnepet összefoglaló névek szabbatoknak nevezzük, ezek: a téli és a nyári napforduló, a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség, és ezek felezőpontjai.

Szarvas Isten: A a természet körforgását, megújulását, a termékenységet szimbolizálja. A kelta tradícióban Cernunnos (Carnún) néven szerepel. Az agancs vagy szarv a a keltáknál a férfi isten jelképe volt. A szarvasagancs a természet állandó körforgását, megújulását, a bikaszarv a gazdagságot, az erőt (teremtőerőt) és a hatalmat jelképezte. A modern Wiccában a mai napig a férfi princípium jelölője. A Szarvas Isten jeleníti meg az életadó Napot, de ő az erdők, mezők, állatok és növények, a zöldellő vetés és az érett gabona istensége is, éppúgy, mint a halálé, a változásé.

Tanulókör, tanulócsoport: Olyan, laza szerveződésű Wicca közösség, mely hierarchia nélkül, közösen tanul és gyakorolja a vallást. Tagjai általában nem nyertek covenbeavatást. A legtöbb ilyen szerveződés ideiglenes, a tagok gyorsan változnak.

Testvériség: A Wicca vallásban nagy szerepe van az ún. Testvériség fogalmának: a világon az összes Wicca a Testvériség tagjának számít. Ez nem hivatalos egyház vagy ehhez hasonló, csupán lelki, szellemi közösséget jelent. A nem Wicca vallású boszorkányok természetesen nem a Testvériség tagjai. A Wiccák alapvetően általában szellemi közösséget vállalnak minden pogánnyal, és mágiával foglalkozó egyénnel (persze csak akkor ha a mágiát gyakorló egyén praktikái nem mondanak ellent az Intelemnek).

Tradicionális Wicca: Beavatási misztériumvallás, egy konkrét Istenpár papsága. A tradicionális wicca covenben dolgozik, módszerei beavatási titkot képeznek, ahogy az Árnyak Könyvének tartalma és az Istenpárpontos kiléte is. A covenek égbe öltözötten végzik rítusaikat a Főpapnő és a Főpap útmutatásai alapján. A csoport spirituális családként funkcionál.

Varázskör: A varázskör az a hely, ahol a mágikus munka folyik. Ez a gyakorlatban lehet földre húzott kör, lehet templom, szentély, körgyűrű, vagy a levegőbe húzott, képzelt kör, vagy bármely erre a célra kijelölt hely.
A hagyományos varázskör kerülete 2,7 m (de nem kell ehhez ragaszkodni). Nagyságát általában a kört húzó kinyújtott karjával jelöli ki. Ha többen vannak, akkor a résztvevők megfogják egymás kezét, és kinyújtott kézzel olyan messzire húzzák ki a kört, amennyire lehet. Ezután elengedik egymás kezét, és mindenki egy lépést tesz a kör középpontja felé.

Wicca: A Wicca egy olyan, korunkban újraéledô természetkultusz, mely a régi hit és tudás felébresztésére és használatára ösztönzi a keresô embert.
A Wicca óangol szó, férfi varázshasználót jelentett. Női megfelelője a Wicce. Feltehetőleg az ógermán wig- gyökből származik, melynek jelentése hajlítani, alakítani.

Wicca Intelem: "Ha azzal nem ártasz, azt tégy mit akarsz!"

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu