Osara: A Hold Lehúzása



"Három éjszaka hiányzott csak hozzá, hogy a hold szarvai találkozzanak, és tökéletes gömböt formáljanak. Amikor a hold ereje teljében világitott és tökéletes formában sugározta be a földet, Medea elhagyta a palotát, lengő köpönyében. Lábai csupaszok voltak, leengedett haja hosszan bomlott alá vállaira, és ment, egyedül, az éjfél csendjében. Emberek, állatok és madarak mind mély álomba merültek. Nem susogtak a sövények; a mozdulatlan levelek hallgattak a csendes, harmattal telt légben. Csak a vibráló csillagok mozdultak. Kiterjesztve karjait feléjük, Medea háromszor körbefordult, s háromszor meghintette fejét a patakból mert vizzel, háromszor kiáltott fel, majd letérdelt a kemény földre és imádkozni kezdett."
(Ovidiusz: Metamorfózis, 7. könyv)

A modern Wiccában és más, Wiccához közeli boszorkányvallások gyakorlatában a Hold Lehúzásának szertartása a coven Esbat rituáléjának egyik legfontosabb része.

"Ha bármikor szükségetek van valamire, egyszer egy hónapban, amikor a hold megtelt, gyűljetek össze egy elhagyatott helyen vagy egy erdőben mind, hogy imádjátok királynőtök, az én anyám, a hatalmas Diana szellemét."
(G.G. Leland: Aradia, avagy a boszorkányok evangéliuma)


A holdat, vagyis a Holdistennőt a főpap idézi a főpapnő testébe. A Hold Lehúzásának szertartása azt a célt szolgálja, hogy az Istennő valós és tényleges jelenlétét hozza a Körbe. A főpapnő maga eközben "szemlélőként" mintegy hátrébb húzódik, miközben teret enged az Istennőnek. Amikor az Istennő ily módon alászáll a Körbe és manifesztálódik, rendszerint megáldja a jelenlévőket.

A legtöbb kutató a hold lehúzásának eredetét az ókori görög misztériumokban véli megtalálni. Számos bizonyitékra lelhetünk Horáciusz, Euripidész, Ovidiusz, Lucanusz, az idősebb Pliniusz, Seneca és Apuleiusz műveiben. Számos boszorkányról jegyezték fel, hogy képes volt igéivel vagy dalaival lehúzni a holdat, így Médeáról, Erichtóról, Kirkéről és Canidiáról is.

Ismeretes egy kép is, mely két boszorkányt ábrázol, akik lehúzni látszanak a holdat. Ez a kép egy ókori görög vázáról származik (i.e. 2. század), melynek jelenlegi helye ismeretlen, ez a vonalrajz Roschertől származik (1884-1934). A bal oldali görög szó jelentése "gyönyörű". A jobb oldali szöveget egy kicsit nehezebb kihámozni, mert nem olvasható jól minden betűje, de feltehetőleg annyit jelent, mint "kik a hold űrnőjéi". Összeolvasva jelentheti a következőt: "Gyönyörűek ők, kik a Hold Úrnőjétől valók." A két nő közül az egyik kardot, a másik pálcát tart kezében, a hold köré pedig egy kötél fonódik.



Úgy tűnik, hogy amit a modern Wicca gyakorlat a Hold Lehúzásának nevez, gyökeresen különbözik attól, amit az ókorban gyakoroltak. Daniel Ogden szerint a hold lehúzása a mágia egyik leghétköznapibb cselekedetének számitott a graeco-római világban, és a boszorkányok által bemutatott szexuálmágiához tartozott. Amit több forrás is megerősit, az a következő néhány tény:

I. A hold lehúzása - kathairesis - feltehetőleg a thesszáliai boszorkányok jellegezes tevékenysége volt. Thesszália a mai Görögország északi részén helyezkedett el, Macedónia alatt, és az antik időkben a boszorkányok országának tekintették. Thesszália boszorkányairól azt tartották, hogy növényi kenőcscsel embert madárrá, szamárrá vagy kővé tudtak átváltoztatni, s hogy repülni tudtak a levegőben.

II. Amikor a hold lehúzásra került, vagy sápadtra vált, vagy vérvörösre.

"Kirké imákhoz és ráolvasásokhoz fordult, s titkolt igékhez, hogy titkos isteneket imádjék, igékhez, melyeket arra használt, hogy elfogyassza Luna sápadt arcát, és szomjas felhőkkel fátyolozza atyja (Helios) gömbjét."
Ovidiusz: Metamorfózis 14.

"A messzeségben a mágikus igéket lehellő kamrák kinyiltak és szélesre tárultak a zord ajtók, és Médea látta mindazt, amit kiragadott tenger-ágyából vagy az alanti árnyakból, vagy lehúzta Luna, a hold vérvörös arcát."
Valerius Flaccus: Argonautica 7.

"Amikor a thesszáliai boszorkányok igéi vajúdni késztetik Phoebét, aki vörösen fénylik a felhők közt; méreggel boritva, bőre felpuffad és romlástól szaglik; tüzes gőz csap ki gonosz szájából, elviselhetetlen szomjúságot és betegséget és éhezést és halált hozva az emberiségre."
Statius: Thebaid 1.

III. A hold lehúzását meg lehetett akadályozni bronztányérok összeütésével. Ennek eredete feltehetőleg arra az antik görög szokásra vezethető vissza, hogy holdfogyatkozáskor bronzfegyvereket és más bronzeszközöket ütögettek össze, hogy megkönnyítsék a hold újjászületését, és megújítsák fényét.

"Téged is elhúzlak, Hold, bármint véd Temesának érce; dalommal halvánnyá szekerét nagyapámnak, és mérgemmel a Hajnalt is tehetem halovánnyá."
Ovidiusz: Metamorfózis 7.

"Igy esett, hogy bármikor, amikor ő, a nap sötét növére leszakittatott a csodálkozó csillagok köréből, a távolban a népek bronzot ütöttek össze segitségül, és elmerültek terméketlen félelmükben, de a thesszáliai banya győzedelmesen nevet a a hold lihegő paripáján, ki engedelmeskedik igézetének."
Statius: Thebaid 6.

IV. A hold lehúzása szexuálmágia céljaiból történt. Amikor a holdat lehúzták a földre, habot vetett a növényekre, melyet "holdmétely"-nek hivtak (virus lunarae). Ezt azután össze lehetett gyűjteni és bájitalhoz felhasználni. Ez a legtöbbször egyfajta szerelmi bájital, de sok forrás arról is beszámol, hogy fiatalító hatással rendelkeznek azok a gyógynövények, melyekre a hab tajtéka ráhullott.

"Hozz ki vizet, díszítsd puha gyapjuszalaggal az oltárt,
Húsos gyógyfüveket gyújtván és jószagu tömjént,
Hogy szeretőm szívét babonás bűbája dalomnak
Visszaigézze; igen, csakis ez kell már, a varázsdal.
Hozd haza, versem, a városból, ó hozd haza Daphnist!
Mert ide tudja a holdat is ily dal igézni az égről..."

Vergiliusz: 8. ecloga

"... a ragyogó Phoebe sápadtra váltott, szavaik szörnyű mérgétől zavartan, sötét és földmélyi tüzektől fénylett, nem másképp, mint ha maga a föld volna útjában testvéri képmásával s rávetülne annak árnya az égi lángokra; és ő (a hold) szótlan tűri e munkálkodást, míg a közelbe húzódik s tajtékot vet a földre alant."
Lucanusz: Pharsalia 6. (Pharszália Thesszália legjelentősebb városa volt)

Egy másik thesszáliai boszorkány, Erictho is használt egyfajta "holdas mérget", miközben egy holttestet nyitott fel: "Először bűzlő vértócsát fakasztott annak mellkasa körül, majd böséggel dörzsölte körbe holdmétellyel; hatékony levekkel, melyeket saját mágikus igéivel csalt el a holdtól."
Lucanusz: Pharsalia 6.

Apuleiusz, amikor a thesszáliai boszorkányok tudományát sorolja Az aranyszamár c. művében, ugyanazt a kifejezést használja ("lunam despunari"), mint Lucanusz, amikor azt mondja, "tajtékot vetni késztetik a holdat".

V. A hold feletti ezen uralmat a boszorkányok néha kiterjesztették a nap és a csillagok fölötti, s néha még az idő feletti uralomra is.

"Gyakran láttam őt (Médeát, a boszorkányt) őrületében megtámadni az isteneket (Heliost és Selenét), és lehúzni őket az égről."
Seneca: Médea

"Ezekkel együtt dolgozott ama buja,
Az arimíni Folia:...
Ki csillagot s holdat megígéz, s bájoló
Szavával égről elragad."

Horacius: 5. epodos

"... holmi varázsigék ráolvasására a rohanó folyók visszafordulnak, a tenger megbénul és megmered, a Nap megáll, a Hold lecsurran, leszakadnak a csillagok, a nappal megszűnik s örökös lesz az éjszaka."
Apuleiusz: Az aranyszamár

"Ráolvasásaival befolyásolt (Médea) téged; s megbájolt sarlójával aratja a szörnyű növényeket. Szekerén ülve arra tör, hogy lehúzza a küszködő holdat, és sötétségbe burkolja a nap lovait. Felkantározza a hullámokat és megállitja a kanyargó folyókat; elmozdítja az erdőket s a szilárd sziklákat is helyükről."
Ovidiusz: Heroides

VI. A thesszáliai boszorkányok szörnyű árat fizettek a hold lehúzásáért: vagy gyermeküket, vagy egy szemüket vesztették el cserébe. Egy középkori bizánci lexikon, a Suda szerint vagy szemük, vagy lábuk az ár.
"Szokratész: Bár ne szenvednénk el, ó kedves barátom, a sorsot, melyről azt mondják, minden teremtményt elér, ki lehúzza a holdat (selęnę) - a Thettalidészeket (Thesszália asszonyait)."
(Platon: Gorgias 513a)

Homályba vész annak erdete, vajon honnan gondolták az ókori boszorkányok, hogy a holdat le lehet hozni a földre. Plutharkhosz arra utal, hogy a holdfogyatkozásokból származik az ötlet, és sokan osztják ezt a nézetet. A hold valóban gyakran vörösre vált teljes holdfogyatkozás esetén. . A jelenség a földi légkörre vezethető vissza, mivel a légkörben a fénytörés érintőleg érkező fénysugarakat irányít a teljes árnyék felé. Eközben a légkör a hosszabb hullámhosszú vörös fényt kevésbé nyeli el.

Láthatjuk tehát, milyen sokat változott a nézet a hold lehúzásáról az ókor óta. Akkoriban úgy vélték, hogy a Hold Lehúzásának szertartása után megszerezhető a legerősebb szerelmi bájital, mig napjainkban az Istennővel való kapcsolathoz és áldásának elnyeréséhez használják.

"A ráolvasások lehúzzák a véres hold szarvait, és visszaszólitják a távozó nap hófehér lovait. A ráolvasás lángra lobbantja a kigyókat és eltöri állkapcsukat, és megfordulnak a vizek és visszafelé folynak a forrásukhoz. Ajtók nyiltak meg a ráolvasások előtt, és a keresztzár, bár tölgyből készült és szilárdan rögzitve volt, megnyilt a ráolvasás előtt."
(Ovidiusz: Amores 2.1.)

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu