Osara: Holle anyó legendája



Holle anyó legendája a mai ember számára legfőképp a Grimm mesékből ismert, pedig az emberek eredetileg számos hegyvidéken tisztelték. Sok monda maradt fenn a Hessen északi részén található Hoher Meißner hegység vidékéről is. A Holle anyó-tó (Frau-Holle-Teich) állítólag végtelenül mély, és a néphit szerint ez lehet a bejárat a föld alatti világba, amelyet a Grimm testvérek is leírtak meséjükben.

Holle anyót ("Frau Holle") ismerik és tisztelik Holla, Holda, Huld, Hulda, Hilde és Hilda neveken is. Neve a ógermán "Hold" szóból származik, melynek jelentése "jóságos, hűséges". Holle anyó fehér ruhát visel, az övén pedig kulcsok lógnak. Általában csúnya öregasszonyként ábrázolják, nagy fogakkal és orral, és ellaposodott lábfejekkel, mely a sok szövésnek-fonásnak köszönhető (a pedál taposásának). Holle anyó mondabeli lakóhelye az Eisenach városához közeli Hörselberg hegy, ahol az anyó a Kitzkammer nevű barlangban tanyázik macskái társaságában. Egyes történetek szerint ezek a macskák valójában átváltoztatott leányok, akiket Holle anyó lustaságukért büntetett meg ilyen módon.

A szájhagyomány szerint Holle anyó a felelős a téli hómennyiségért, mivel minél alaposabban rázza ki a dunnáját, annál több hó hullik a földre. Más mondák szerint Holle anyó tavasszal megáldja a zöldellő mezőket azáltal, hogy végighalad a földeken és réteken, így a nedv a növényekbe áramlik, és a természet felébred. Holle anyó számos népi kézművességet is tanít az embereknek, mint a fonást és a szövést.

Yule idején az emberek megrázták az almafákat, és azt kiáltották: "Kicsi fa, ébredj fel, jön Holle anyó!", annak érdekében, hogy a következő évben több termést hozzon a fa.

Arról is szól a fáma, hogy Holle anyó süteményt, virágot, gyümölcsöt ajándékoz, és különösen nőknek és lányoknak segít, „jó évet” kíván nekik, valamint egészségessé és termékennyé teszi őket. Emellett a fonónők és a takácsok védelmezője is, emiatt részben a nornákkal és a párkákkal állítják párhuzamba. Ő a földben rejlő kincsek és a vadállatok úrnője is.

Holle anyó nemcsak a hóval áll szoros kapcsolatban, de a köddel is. Úgy tartják, hogy időnként meg lehet pillantani Holle anyót a ködben terjengő, sötét formákban, kisérői a ködleányok ("die Hollen"). Más elképzelések szerint ő vezeti a germán mondákból jól ismert Nagy Vadászatot, amikor is boszorkányok élén kilovagol, és vadul vágtáznak egy egész éjen át árkon-bokron, mezőkön, erdőkben. A német néphit ezért a Tejútat időnként "Hulde anyó útjának" is nevezte. Egyes elképzelések szerint ilyenkor a Brocken hegyre lovagolnak a boszorkányok (lásd az erről szóló cikket a Boszorkányság témakörében), ahol Holda csomómágiát, alakváltást, repülést, bájitalokat és varázsigéket tanít nekik.

Néhány monda arról számol be, hogy Mählen anyó alakjában az emberek lelkületét próbára teszi: idős, gyámoltalan asszonyként ételért és hajlékért könyörög. Azokat, akik segítenek neki, bőségesen megjutalmazza, azonban akik fukarságból elutasítják, megbünteti. Így például, amikor a Hessen tartományban fekvő wickenrode-i major gazdag, keményszívű földművese megütötte a lányát, amiért egy idős asszonynak enni és inni adott, és ráuszította a kutyáját az anyóra, büntetésként az öregasszony képében megjelenő Holle anyó felégette az udvart. A földműves és a fia életüket vesztették a tűzben, a lány viszont megmenekült.

A „tizenkét éj” idején, december 23-a és január 5-e között, amikor is a néphagyomány szerint mindenféle házimunka tilos, Holle anyó feljön a föld felszínére, hogy utánajárjon, ki volt az adott évben szorgalmas, és ki lusta. Ezért, és a Földdel való szoros kapcsolata miatt ma is a Tacitus által említett mítoszalakkal, Nerthusszal hozzák kapcsolatba. Nerthus ősi germán földistennő volt, akit már a római birodalomban is ismertek. Ünnepein senki sem viselhetett fegyvert és nem háborúskodhatott, a tiszteletére rendezett felvonulások alatt még a vaaseszközöket is el kellett zárni. Nerthus a germán hitben is felbukkant, mint Njörd isten felesége, a béke istennője, a termékeny Földanya, kinek az ősi időkben emberáldozatokat is bemutattak.

A történészek véleménye szerint Holle anyó alakja nagyon ősi, és egy nagy, újkokori anyaistennőre vezethető vissza. Az anyó írásos nyomai legalább 1000 évre visszamenőleg követhetőek. Legkorábbi megemlítését Burchard wormsi érsek Dekrétumában találhatjuk, amelyet 1008 és 1012 között fogalmazott meg. a Holle név (pl. „die Huldvolle” alakban, magyarul: "kegyes, jóságos") eredetileg a germán Frigg istennő mellékneve volt. A kereszténység felvételével a név önállósult, többek között azért, mert már nem volt tanácsos az embereknek egy pogány istennő nevét szájukra venni, főleg nem fohászkodni hozzá, az ilyen tettre ugyanis, mint bálványimádásra tekintettek volna a papok.

Hasonló minta alapján alakulhatott ki Frigg istennő egy másik melléknevéből a délnémet területen és az Alpok környékén ismert Perchta istennő alakja (jelentése "csillogó, ragyogó"). Perchtában az a különleges, hogy a kialakulásában kelta elképzelések is szerepet játszottak. Perchta istennő arról nevezetes, hogy - csakúgy, mint Holle anyó - Yule környékén járja az erdőket és mezőket, és gondoskodik a következő év termékenységéről. Holle anyó és rokon értelmű alakjai ilyen értelmében a Tél Úrnőjét testesítik meg.

Érdemes még megemlíteni azt is, hogy Perchta szintén "dologtiltó" istennő, csakúgy, mint számos más, télhez kapcsolódó társa, ide tartozik a magyar Luca is, akinek neve egyébként "fény"-t jelent. Perchta jellemzően két alakban jelenik meg: gyönyörű, hófehér bőrű istennőként, és ráncos öregasszonyként. Csakúgy, mint Holle anyó, ő is pártfogol mindenféle szövést és fonást. A legrégebbi feljegyzésekben Pertchának liba- vagy hattyúlába van, ami esetleg arra utalhat, hogy az alakváltás képességét is tulajdonították neki. Perchta egy kút mélyén lakik a legenda szerint, és amikor a föld felszínére feljön, díszes szekeret hajt (akár a germán Frigg, kinek, mint láttuk, szintén köze van a Holle anyó alakjához).

Más, Holle anyóhoz kapcsolódó istennők Hlodyn, Nehalennia és Hlundana. Az északi pantheonon kívül még a római Dianával is kapcsolatba szokták hozni az éjszakai vadászat kapcsán, valamint a görög Hekatéval, ki szintén a Boszorkányok Úrnője.

Néprajztudósok számos, Holle anyóval kapcsolatos szokásról számolnak be. Régebben a Hoher Meißner magaslaton található Holle anyó-tóban (Frau-Holle-Teich) fiatal nők fürödtek meg, hogy termékenyek legyenek. A tó vizének továbbá gyógyító erőt is tulajdonítottak. 1850 körül egy juhász a Holle anyó-tó közelében két aranyérmét talált, melyek a római császárkorból (i.e. 1. század) származnak. A tóhoz közeli, 1937-es ásatás a középkorból és még régebbi időkbol származó kerámiatöredékeket tárt fel. Ez arra is utalhat, hogy ehhez a tóhoz Holle anyónak áldozatokat hoztak.

Éjszakánként, még a 19. században is, fiúk és lányok a Schlitz városka melletti Holle üregnél (Holleloch) táncot és éneket adtak elő. A dal eredete a kereszténység előtti idokre nyúlik vissza, a pontos értelme már nem állapítható meg. Egy másik észak-hesseni szokás, különösen Meißen térségében a szilveszter éjszakához kapcsolódik: Szilveszter estéjén a gyerekek egy edényt vagy tálat tesznek az ajtó elé, másnap reggel a jó gyerekek a megfordított edény alatt ajándékot találnak.

A bodza olyan növény, amelyet különösen kedves Holle anyónak, valószínűleg a nevét is róla kapta (németül: Holunder vagy Holler). Úgy is tartják, hogy a hópelyhek igazából a bodzacserjének a fehér virágai. Holle anyóhoz való kötődése még egy szempontból magyarázható: Holle anyó élet és halál úrnője, ugyanígy e növénynek is "két arca" van: fehér virágai és fekete bogyói; jótékony hatású gyógynövény, ugyanakkor egyik fajtája mérgező is. A néphit úgy tartja, hogy a bodza védelmet és szerencsét hoz a háznak, melynek kertjében nő. A germán törzsek régen tejet és sört áldoztak a bodzafa előtt a Föld szellemének. Egyes hiedelmek szerint, aki a bodzafa alatt elalszik, könnyen álmodhat törpékkel, koboldokkal, gnómokkal.

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu