Osara és Saddie: Isobel Gowdie vallomásai



A skóciai Isobel Gowdie története az egyik legismertebb, és legrészletesebben dokumentált boszorkányper a történelemben. A per 1662. áprilisában, Auldernban, Nairnshire megyében folyt le. A nő vallomásai alapos betekintést nyújtanak a kor hangulatába, a boszorkányokkal kapcsolatos gyanúsítgatásokba és a korabeli néphitbe.

A fiatal és csinos, vörös hajú Isobel mindenféle kínzás nélkül is készségesen vallott bíráinak. Nem lehet tudni, vajon a boszorkányság vádja alatt megtörve pszichózisnak esett-e áldozatul, és vad fantazmagóriák üldözték-e, vagy pedig egyszerűen csak okosabb volt inkvizítorainál, és pontosan tudta, mit akarnak hallani tőle. Az egyszerű, helybéli ifjú nőt ugyan levetkőztették, hogy megkeressék rajta az ördög jegyeit, de mindenféle egyéb ráhatás nélkül, hat héten át, négy különböző vallomásban készségesen traktálta rémüldöző hallgatóságát az eseménytelen életű, unalmas kis faluban elszabadult Gonosz történeteivel.

Isobel azt állította, mintegy tizenöt éven keresztül boszorkánykodott a sátán szolgálatában. Elmondása szerint először a templomban találkozott vele, majd paktumot kötött az ördöggel, melyben meg kellett tagadnia keresztény hitét. A sátán elhelyezte a nő vállán a bélyegét, vért szívott tőle, és azzal "újrakeresztelte". Új hitének úgy tett tanúbizonyságot Isobel, hogy egyik kezét a fejére, másik kezét pedig talpára helyezte. A sátán új nevet is adott neki: Janet.

Többek között azt is állította, hogy testi kapcsolata volt a sátánnal. Az illető "nyúlánk, fekete, izmos" úrnak neve is volt: Fekete John-nak hívták. A sátán sokszor valamilyen állat, például szarvas alakjában környékezte meg őket. A fiatalasszony nagy élvezettel botránkoztatta meg vallatóit a Fekete Johnnie és a helyi boszorkányok közötti szerelmi kapcsolat bizalmas részleteivel; az illető úriember például előszeretettel korbácsolta meg ágyasait.

"És pár napon belül, elgyütt hozzám, Inshoch Új Udvaraiba, és ottan testileg hálott velem. Nagyon hatalmas, fekete, durva embör vót, nagyon hideg; és a természetit bennem végig hidegnek találtam, mint a forrás vagy kútvíz. Ránk feküdött volt nehizen, mikor testileg foglalkozott velünk, mint egy zsák árpa. A tagja kimagaslón hosszú; nincs férfi oly hosszú és nagy taggal, mint az övé. Mint csődör a kancák közt volt miközöttünk."... "A legifjabb és legkívánósabb asszonyok felettébb élvezték testi hálásukat vele, valóban sokkal jobban, mint férjükkel; és kimagaslón nagy vágyuk volt iránta, amennyit csak adni tudott és még többet, és nem gondoltak az szégyenire. Jobb nékünk ilyen módon, mint bármely ember (sajnos, hogy férfiakhoz kell hasonlítanom) csak nehéz, mint egy zsák árpa; nagy a természete, nagyon hideg mint a jég."

Janet Braidheaddel, egy másik boszorkánnyal együtt azt vallotta, hogy nyúllá tudja varázsolni magát, és ebben az állapotában úgy megkergették a kutyák, hogy csak az utolsó pillanatban sikerült visszabújnia emberi alakjába. A nyúllá változáshoz szükséges varázsigét is elmondta:
"Egy nyúlba változok által
Szomorúsággal és nagy gonddal
És az Ördög nevében megyek
Amíg haza nem térek"

A visszaváltozáshoz a következő varázsigére volt szükség:
"Nyúl, nyúl, gondot küld az Úr
Mostan egy nyúl formájában vagyok,
De egy asszony formájában leszek még mostan is."

Isobel azt is hozzátette, hogy amikor nyúl alakban futkározott, a kutyák gyakran megharapták, de nem voltak képesek megölni sem őt, sem társait.

A macskává változáshoz szükséges varázsigéje szintén fennmaradt:
"Macskába változok által
Szomorúsággal és korommal
És az Ördög nevében megyek
Amíg haza nem térek"

És a visszaváltozáshoz:
"Macska, macska, Istentől átkocska*
Mostan egy macska formájában vagyok,
De egy asszony formájában leszek még mostan is"
* Az eredeti szövegben "God gave you a blak shott"(sic!). Az óangolban a shott illetve shot félszigetet illetve folyópartot jelentett, ez azonban sehogy nem illett a szövegbe. Köszönet Ronald Hutton professzornak a fordításban nyújtott segítségéért, aki felvilágosított, hogy a szó egyik kevésbbé ismert értelme "gonosz mágiával kapcsolatos dolgok, átkok".

Isobel arról is vallott, hogyan tette bolonddá férjét, hogy az semmit ne sejtsen: egy seprűt fektetett keresztbe az ágyon, hogy az válaszoljon urának és helyettesítse őt, miközben ő a boszorkányok gyűlésére repült. Röptében minden, arra járó keresztényt képes volt elbájolni, hacsak annak nem volt érkezése előtte keresztet vetnie. A gyűléseken a sátán mellett számtalan, kisebb ördög is jelen volt; őket akkor volt képes megkülönböztetni egymástól, ha emberi alakot vettek fel.

A gyűléseken részt vevő boszorkányok mindegyike rendelkezett familiáris szellemmel, ezek a találkozókon is részt vettek gazdáikkal együtt. Együtt lakomáztak a sátánnal, a legfiatalabb nő ült közvetlenül Őgonoszsága mellett.

"Ördög neviben esszük e húst,
Szomorúsággal és szégyenben
Házat, földet pusztítunk,
Bárányt, barmot akólbul;
Nem sül jó ki mindabbul
Amit télre elraktak"

A boszorkánygyűlésekről hagyott tanúvallomás igen jelentős, ugyanis először az ő elmondásából volt világosan kivehető a tizenhármas szám, mint a coven (boszorkánycsoport) tagjainak létszáma. Ő volt az is, aki a coven szót először használta az inkvizíciós dokumentumok tanúbizonysága szerint.

Arra is ismertek varázsigét, hogy hogyan csökkentsék a sör erejét. Terméketlenné tudták tenni a földeket, s ha halat kívántak, kimentek a tengerpartra, még mielőtt hazaértek volna a halászcsónakok, és a következő varázslatot kántálták el háromszor egymás után:

"A halászok a tengerre mentek,
Hajójuk halakkal telt meg
Hozzám hozza mind vissza
A kisebbet megtarthatja"

Isobel Gowdie vallomásának számtalan valószínűtlen és véres eleme is volt. Elmesélte, hogy társnőivel együtt egy meg nem keresztelt gyermek tetemét az egyik gazda trágyadombjába rejtették, hogy elpusztítsák a gazda termését. Gombostűket szúrtak egy agyag képmásba, amelyet aztán elégettek, hogy a helyi földesúr fiainak halálát előidézzék (a gyermekek valóban sorra meghaltak). Varangyos békákat fogtak egy parányi eke elé, majd az ekét kétszer egymás után megsétáltatták egy szántóföld körül, hogy terméketlenné varázsolják. Továbbá mások földjén tövissé változtatták a gabonát, hogy az ő földjük dúsabban teremjen. Állítása szerint képes volt betegséget okozni másoknak, ez utóbbihoz a következő varázsigére volt szüksége:

"Fekszik az ágyban, fekszik bajban, kötve,
Feküggyék ott két hónapig, három napig nyögve."

A tehének tejét is elapasztották társaival: "Rossz irányba fonjuk meg a kötelet, az Ördög nevében, és a kantárat behúzzuk a tehén hátsó lábai között, és ki az elülső lábai között, az Ördög nevében, és imígyen magunkkal vittük a tehén tejit."

A tündérekkel való kapcsolatáról is mesélt Isobel. Azt állította, rendszeresen utazott el a tündérek földjére, hogy ott lakomázzon a tündérek királyával és királynőjével, Elphamével. A Tündérföld kapuját hatalmas bikák védelmezték, akiknek morgása és fújtatása mindig megijesztette. A tündérek uralkodópárja azonban szívesen fogadta őt, és mindig több étellel kínálták meg, mint amit képes volt elfogyasztani. Isobel szerint a tündérek és a sátán közösen munkálkodtak tündér-nyílvesszők elkészítésén. "A tündérnyilakról meg, az Ördög saját kezivel élezi őket meg, és a tündérifjaknak elviszi, kik felpálcázzák és feltollazák valamely hegyes szerszámmal, mely sütőtűhöz hasonlatos; de mikoron Tündérföldön jártam, láttam, mint pálcázzák és tollazzák oket."

További sorsa ismeretlen; nem található feljegyzés a kivégzéséről. Ennek ellenére feltételezhetően kivégezték; s talán kíméletes módon megölték, még mielőtt a lángok magasra csaptak volna.

Isobel élete és vallomása később sok művészt megihletett; számos regény karaktereként jelent meg, mint például az okkultista regényíró, J. W. Brodie-Innes önéletrajzi regényében, "Az Ördög Szeretőjé"-ben, Jane Parkhurst "Isobel"-jében, Graham Masterton "Éjjeli Járvány" című fantasy regényében, és Luis G. Abbadie "Noches Paganas: Cuentos Narrados junto al Fuego del Sabbath" c. művében is. Éppoly gyakori és közkedvelt alakja lett daloknak: Maddie Pryor "A Mesebeli Nyúl" c. dala a fenti varázsigére alapozódik. Az Incubus Succubus együttes "Woman to Hare" c. számának szövege a Vampyre Erotica albumról Isobel vallomásán alapszik, a végén szó szerint idézve szavait. Egy skót zeneszerző, James MacMillan pedig szimfonikus művet írt "Isobel Gowdie Vallomása" címmel.

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu