Osara: Janicot és a baszk boszorkányhagyományok



A régi időkben számos néven ismerték: a Vad Vadász, a Fekete Erdei Ember, a Karc, Skrat Mester, Old Hobb, Iu-Hu vagy Hou, Janicot, Jaun, Jauna, Yona vagy Iaun, a Kecske, Puck és Bucca. Ő a kétfejű, görbe szarvú kecskeisten, a boszorkányok Ura, kinek hatalma az éjszaka rejtekében búvik.

A baszkok Basaiaun vagy Basa-Jaun néven ismerték, melynek jelentése "Az Erdők Ura". Másik, gyakorta használatos neve volt az "Akeraiaun" vagy "Akhera-Jaun", melynek jelentése "Kecske úr", továbbá "Beliaun" vagy "Bel-Jaun", a "Fekete Úr".

Mindezekből származik ezután a Jaunicot, vagy Janicot elnevezés, szintén a baszk nyelvből, melynek jelentése nagyjából "Az Úr, akit szólitanak". A Janicot név Dianusszal avagy Janusz istennel is kapcsolatba hozható, a rómaiak kétfejű tölgy istenével. Az ő neve az Ianua szó származéka, melynek jelentése "ajtó". Ő az átjárók istene, a másvilágokba vezető, titkos ajtó ura, a kezdet és a vég. Az ősidőkben az istenek apjának is őt tartották.



Januszt két arccal ábrázolják, melyeknek egyike előre, másik hátrafelé tekint. Jelentését többfélekép magyarázzák. Vagy a bölcsességet jelenti, mely a múltba visszatekint s előre látja a jövot, vagy a munka jó kezdetét és szerencsés befejezését, s azért az egyik arc ifjat, a másik aggastyánt ábrázol. A két fejű, vagy két arcú isten tehát egyszerre látja a látható és láthatatlan világot, életet és halált, múltat és jövőt. Mindig középen áll, ő a küszöb őre, a misztériumok ura, isteni Atya, ki a végtelen tudás birtokában tetszés szerint nyitja meg a spirituális utat, vagy zárja el azt a halandók elől.

Janicot személyében egy sokkal "érettebb" alakja jelenik meg a kecskeistenségnek, egy atyai, spirituális, védelmező, transzcendens isten. A sötétebb, szaturnuszi aspektusokat láthatjuk visszatükröződni benne. Ő az a Janicot, ki szarvai között elhozta a fényt Észak-Spanyolország és Dél-Franciaország boszorkányainak, mely a titkos tudás, a természet élő forrása.

Felesége Basa-Andre volt, a "Fák Úrnője", vagy csak egyszerűen Andred, az "Úrnő". Ő is igen szorosan kötődik az erdőkhöz, csakúgy, mint az ókor számos más istennője, így Diana, Dianusz párja.



Janicot oltárára a kandalló tüzéből kiemelt, lapos köveket helyeztek, az erdők földjét, továbbá csontokat, különösen kecskék vagy szarvasok koponyáját, melyet gyertyákkal vettek körül. Követői körtánccal és kántálással idézték, miközben seprűket, botokat, dorongokat emeltek a magasba, egyre köröztek a szent hely körül, hogy megidézzék a kecskeisten szellemét. Közben különböző hangokat, szótagokat kántáltak, mint a "Hu", "Iauna-cot", "I-O", és "Bok", de a szavak legmélye szivükből fakadó, hangutánzó, hangulathoz illő, vad, szaggatott hang volt, himnusz istenükhöz és útmutató védnökükhöz: "Jöjj úr, jöjj kecske, jöjj Hu, jöjj Puck, jöjj Bucca, jöjj, mester, jöjj Janicot...." 

A modern idokben fennmaradt egy ősi, baszk kántálás, mely a következőképp hangzik:

"Har har hou hou!
Eman hetan! Eman hetan!
Har har hou hou!
Janicot! Janicot! Janicot! Janicot!
Har har hou hou!
Yona Gorril, Yona Gorril,
Akhera Goiti, Akhera Beiti."


Ennek forditása nagyjából a következő:

"Féreg, féreg, hou, hou!
Nézd, öreg! Nézd öreg!
Féref, féreg, hou, hou!
Janicot! Janicot! Janicot! Janicot! 
Féreg, féreg, hou, hou!
Vörös Úr, Vörös Úr,
A kecskebak fenn,
A kecskebak eljövend."


A "féreg" itt nemcsak a földben munkálkodó kukacokra utal, de kígyókra is, melyek szintén ktonikus teremtmények, de egyúttal a titkos mágikus tudás hordozói. Ez a szöveg (eredetileg feltehetőleg dal) Hou-Janicot megidézésére való. (Érdemes megjegyezni, hogy számos más vélemény, elképzelés is született a dal céljáról, ezek közül például érdekes az az elmélet, miszerint ez Gorri isten megidéző formulája, aki egyike a számos ősi baszk istenségnek, nevének jelentése “Vörös”.)

A kántálás közben a boszorkányok körbe-körbe jártak az oltár körül, de le nem vették szemüket a fehér, megvilágitott koponyáról az oltár közepén. Végül megálltak az oltár elott, és szemeiket a koponya üres szemgödreire szegezték, csendben imádkozva, hogy Janicot szelleme megérkezzen közéjük.

Úgy tartották, mindenki megérezte, amikor az isten eljött közéjük, mert az oltár hirtelen "élő" energiát sugárzott magából, és a koponya szemei hirtelen "figyelni kezdték" őket. Borral, likorrel töltöttek meg ekkor egy kelyhet, háromszor körbehordozták, majd felemelték az isten irányába, és ittak a tiszteletére, miközben azt kántálták: "Vén kecskekirály, áldd meg ezt az italt!" A folyadékból néhány cseppet az oltáron álló koponyára is öntöttek, jelképeként annak, hogy a kecskeisten együtt iszik velük. A közös lakoma vagy ivászat így szent osztozás az étkeken és italokon, mely megerősiti a köteléket a boszorkányok és uruk között.

Majd a boszorkányok körben a földre feküdtek, becsukták szemeiket, szorosan markolták közben seprűjüket vagy botjukat, melyet korábban kezükben körbehordoztak, és várták, hogy az isten szelleme megérintse őket, és eltöltse őket bölcsességgel, tudással, hatalommal.

Időnként oltár helyett máglyát táncoltak körül, melyet azokból a fákból hordtak össze, melyek szentek voltak az isten számára. Különböző állati csontokat is dobtak a tűzbe, hangos kántálás kiséretében. A tűzbe mindig kellett dobni lapos, kovásztalan kenyérdarabokat vagy kis süteményeket, melyre az isten szimbólumait vésték. A kipattanó szikrákat felfogták kelyheikkel, így azok is részei lettek az áldomásnak. A máglya lángja és felszálló füstje elvitte magával kivánságaikat, varázslataikat, imáikat.

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu