Szélkiáltó: A Gyertyaszentelő mondókái



Hogyan is kezdjünk neki ennek a rendkívül gazdag témakörnek? Gondolom, a legtöbben Imbolc, más néven Imbolg vagy Oimelc régi ünnepével kezdenék, melynek neve irodalmi fordításban az "ünő teje", s melyet február elsején ültek. Ez jelöli azon időszakot, mikor az ünők tejelni kezdtek a tavasz kezdetével. Néhány szerző úgy véli, hogy az elnevezés a megtisztulásra utal, melyet számos rítusa is magába foglal.

Tekintet nélkül ezen ünnep eredetére, később Brigid/Bridget/Bride istennő tiszteletének lett szentelve. Brigid a költészet, a családi tűzhely, a család, a gyógyítás, a fémművelés, a tűz és a tanítás patrónus istennője. Bizonyos területekem a csatákkal, az állatokkal, és általában a természettel is kapcsolatba hozták. Érdemes azonban megjegyeznünk, hogy mostanában több szerző is megkérdőjelezi az istennő tűzhöz való kapcsolatát. Ezen asszociációk mellett is még mindig kicsit bizonytalan az is, hogyan kapcsolódott ez az istennő ehhez az ünnephez.

A XVIII.-XIX. századi hagyomány úgy tartotta, hogy Brigid meglátogatta az erényesek otthonait az ünnep előestéjén. Ezen idő alatt szokás volt ruhadarabot, szalagot, egyéb öltözködési kelléket kitenni az ablakpárkányra éjszakára, hogy megáldja az elhaladó istennő/szent. Úgy tartották, ez megvédelmezi visekőjét a fejfájástól. Szintén szokás volt, hogy dús lakomával ünnepeljék a tél elmúltát ezen a napon. E lakoma egy darabját, gyakran kenyeret vagy süteményt ugyanarra az ablakpárkányra tettek ki felajánlásként az elhaladó istennőnek. Szent Brigitta keresztjét is megfonták, és az ajtók fölé függesztették, hogy üdvözöljék őt a szent napon. A keresztnek négy egyforma karja volt, és némiképp hasonlított így a swasztikához.

Egy másik szokás volt felöltöztetni egy szalmabábút, és kagylókkal, kövekkel, kristályokkal, virágokkal és ékszerekkel feldíszíteni. Ezek a díszek akkor kerültek a bábúra, amikor körmenetben hordozták házról házra, és tisztelettel adóztak neki. Néhány területen a körmenetet fiatal lányok vezették, akik csak fehéret viselhettek, a tisztaság és fiatalság jelképeként. Az idősebb asszonyok ágyat vetettek, gyakran azt is szalmából, a Bride bábú számára, mely mellé "női fából" készült pálcát helyeztek. Mindezt kántálás kísérte: "Bride, Bride, jöjj és vesd meg ágyad", vagy "Brigit, Brigit, jöjj, kész az ágyad", vagy egyéb, hasonló mondóka. Az ünnepséget követő reggelen a tűz hamvaiból jósoltak, hogy megállapítsák, az istennő valóban meglátogatta-e a házat. Ha valamely jelet találtak a hamuban, az mindig jót jelentett. Ha semmilyen, Bridére utaló jelet nem találtak, az viszont rossz ómen volt. Az efféle balszerencse elhárítását úgy kellett megoldani, hogy hármas keresztútnál kellett eltemetni egy kakast, majd pedig füstölőt égetni a házi tűzhelyen, még mielőtt a következő este ágyba térnének.



Angliában érdekes mondókát ismernek ezzel a nappal kapcsolatban:

"Ma van Bride napja,
Lyukból kígyó surran,
Buckából kél királynő.
Nem bántom a kígyót,
a kígyó sem bánt engem."

A buckából kelő királynő a Földre visszatérő tavaszistennő. A kígyó lehet valóban kígyó, de lehet a "második tél" szimbóluma is. Könnyen meglehet, hogy ez a mondóka hívás, idézés volt valaha, az istennő szólítása, hogy védelmezze a földet a második tél (vagy a késői fagyok) ellen, esetleg védje meg elmondóját a kígyómarástól. Más elképzelések szerint mind a királynő/tavaszistennő, mind a kígyó valami pozitív dologra, a Föld újraéledő hatalmára és termékeny erejére utal.

A későbbi időkben ezek a szokások összemosódtak a fények ünnepének, a Gyertyaszentelőnek a szokásaival, mely február msáodikán ünnepeli Szűz Mária megtisztulását. Ezen a napon tért vissza Mária Jeruzsálem templomába, hogy megtisztuljon, miután életet adott Jézusnak. Gyertyaszentelőkoraz oltáron lévő összes új gyertyát felszentelték. Néhányat ezek közül a gyertyák közül elégettek a Szűz képe előtt, a többit hazavitték és a viharok és betegségek elleni védelmül égették el. Ez a szokás egészen a római időkig nyomon követhető, mikor az emberek körmenetben járták az utcákat, gyertyákat és fáklyákat hordozva Februa istennő, Mars anyja tiszteletére. Ezt a szokást a keresztény egyház törölte el, s helyére a Szűznek gyújtott fények kerültek.

Írországban egy különleges jóslási forma is kapcsolódik a Gyertyaszentelő éjjeléhez. Ezen az éjszakán minden családtagról elneveztek egy-egy gyertyát, majd meggyújtották őket. Az halt meg először, akinek a gyertyája elsőként égett le, majd sorban a többiek.

Az északi angol-szász országokban régen süteményáldozatokat mutattak be isteneiknek Február hónapban, melyet Sol-monath vagy Süteményhónap néven ismertek. Elkézelhető, hogy a Brigidnek kitett kenyér vagy sütemény szokása is innen eredeztethető.

Világosan láthattuk, hogy a Gyertyaszentelő ünnepei eredetileg a tavasz első moccanását köszöntötték. Nagyon sok időjárással kapcsolatos szokás is kapcsolódik hozzá. Az egyik legismertebb a Mormota nap Amerikában. Úgy tartják, február másodikán a mormota kimászik a földből a hosszú téli álom után. Ha látja az árnyékát, akkor visszamenekül, és még hat hétnyi tél köszönt a földre. De ha nem bújik vissza, akkor korai tavasz fog beköszönteni.

Ismerünk egy mondókát is:

Ha a Gyertya szentelője világos és tiszta,
Zord tél után második jön idén bizony vissza.

A kontinentális Európa nagy részén ekkora már vége a télnek, de északon, és Amerikában más a helyzet, ott jobban félték s gyakoribb volt a második tél. A következő mondóka a földműveseket figyelmeztette arra, hogy nem mindig jön időben a várvavárt tavasz:

"Fele fád és fele szénád
Gyertyaszentelőn legyen."

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu