Mike Nichols (a.k.a. Gwydion): Nyárközép ünnepe



A pogány kelta évkör négy nagy ünnepéhez négy kisebb is tartozik, a két napforduló és a két napéjegyenlőség. A néphagyományban úgy nevezik ezeket, mint az év négy "negyedelőnapja", a modern Witchek pedig a négy "kisebb Szabbat" néven emlegetik őket. Ezek egyike a Nyári Napforduló.

A napforduló technikailag asztronómiai pont és ez az időpont minden évben ide-oda tolódhat néhány nappal, a bolygók aktuális állásait figyelembe véve. A nyári napforduló akkor következik be, amikor a Nap eléri a Ráktérítőt, és a Földön ekkor a leghosszabb a nappal, a legrövidebb az éjszaka. Az asztológusok számára ez a dátum azt jelenti, hogy a Nap belépett a Rák csillagjegyébe.

A legtöbb európai földműves azonban nem volt képes az efemeridák számolgatására, és nem éltek elég közel a Salisbury síksághoz, hogy elcaplassanak a Stonehenge-hez és meglessék, mit mutat, ezért általában június 24-én, fix időpontban ünnepelték ezt a napot. Ezen dátum az idő során kicsit előrébb csúszott a számos naptárváltozásnak köszönhetően. Ugyanúgy, a téli napfordulót, mely most nagyjából december 21. környékére esik, eredetileg december 25-én ünnepelték Yule néven, melyet később a keresztények is átvettek karácsonyként.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kelták napjaikat napnyugtától napnyugtáig mérték, gyakorlatilag tehát a június 24-i ünnepségek a megelőző alkonyat után (június 23-án) kezdődtek el. Ez volt Shakespeare Szenivánéje. Ez rögtön felvet egy másik érdekességet: napjaink naptárai meglehetősen tévednek abban, hogy a "nyár kezdődik" ezen a napon. A régi néphagyományok kalendáriumai szerint a nyár a Májusünnepen KEZDŐDIK (máj. 1), és Lammaskor ér véget (aug. 1.), a nyári napforduló pedig, mely épp "félúton" helyezkedik el a kettő között, a nyár KÖZEPÉT jelzi. Ennek sokkal több értelme van, mint azt mondani, hogy a nyár akkor keződik el, mikor a nap hatalma hanyatlani kezd, és a napok kezdenek rövidülni.

Bár pogány ősienk feltehetőleg jobban kedvelték a június 24-ét (és még napjainkban is sok európai, népi ünnep erre a napra esik), a modern Witchek ésszerű okokból általában inkább az aktuális, asztrológiai napot választják, napnyugtakor kezdve meg az ünneplést. Természetesen itt is sok tényező játszik szerepet, beleértve azt is, hogy remélhetőleg hétvégére esik ez a nap.

Mint ahogy a pogány télközép ünnepet átvették a keresztények karácsonyként (dec. 25.), a pogány nyárközépet is beolvasztották, és Keresztelő Szent János napjává tették (jún. 24.) Így, mig télközép Jézus születését jelzi, a nyárközép Jánosét, a prófétáét, ki 6 hónappal Jézus előtt született, hogy jelezze érkezését.

Ezen utóbbi adalék különösen érdekes, hiszen János az EGYETLEN szent az egész katolikus hagyományban, kinek születését, nem pedig halálát ünnepelik. Egy generációval régebben ezt a katolikus apácák még úgy magyarázták, hogy a szenteknek azért halálukat ünnepelik, mert az volt igazából megszületésük ideje a Mennyek Királyságában. De Keresztelő Szent János és egész legendaköre aköré fonódik, hogy számára az EZEN világba születés volt a fontosabb. Bár ennek az állitásnak keresztény szempontból nem sok értelme van, a pogány szimbolika szemszögéből tökéletes, költői értelmet nyer.

A legtöbb pogány kultúrában a napistent két, egymással rivalizáló személyiségből gyúrták össze: ezek a fény istene, és ikertestvére, különös, "másik énje", a sötétség istene. Ők Gawain és a Zöld Lovag, Gwzn és Gwythyr, Llew és Goronwy, Lugh és Balor, Balan és Balin, a Tölgykirály és a Magyalkirály, stb. Gyakorta festik le őket úgy, mint akik istennő szerelmük kegyeiért vívnak csatát, aki például Creiddylad vagy Blodeuwedd, a Természet.

A fény istene mindig a téli napfordulón születik, és ereje nő, ahogy a napok hosszabbodnak, hatalma a leghosszabb napon, a nyári napfordulón a legnagyobb. És mintha csak tükörbe pillanatnánk, "árnyékoldala", a sötétség ura a nyári napfordulókor születik, ereje a hosszabbodó éjjelekkel nő, és a téli napforduló idején éri el csúcsát.

Ezt a tükör-születés mintázatot legerősebben a pogány mítoszok keresztényesitett formája támasztja alá. Számos iró, kezdve Robert Gravestől Stewart Farrarig, több alkalommal is rámutatott arra, hogy Jézust a Magyalkirállyal, mg Keresztelő Szent Jánost a Tölgykirállyal azonositották. Ez az oka annak, hogy "az erdő minden fája közül a magyal visel koronát". Ha Jézus, a "világ fénye" születését télközépkor ünneplik, akkor a keresztény hagyomány ragaszkodik hozzá, hogy János, a Tölgykirály nyárközépkor született (nem pedig ekkor halt meg).

Ennél a pontnál a véleményem eltér Robert Gravesétől és más, az ő nyomdokait követő íróktól. Graves úgy gondolta, hogy a nyárközép napján a Napkirály legyőzi ellenfelét, a Sötétség Istenét; éppúgy, mint ahogy a Sötétség Istene legyőzi a Fény Istenét a télközép ünnepén. Ugyanakkor a keresztény néphagyomány szerint, mely az ősi pogány hitre alapul, ezek születés-, és nem halálidőpontok. Különösen fontos ez Keresztelő Szent János napján, mivel ez minden szabállyal ellentétes, az összes többi szentet tekintve.

Ha tehát a napfordulókhoz születések kötődnek, mikor következnek be a szimbolikus halálok? Mikor győzi le Goronwy Llew-t, és Llew mikor Goronwy-t? Mikor győzedelmeskedik a fény a sötétség felett, és a sötétség a fény felett? Számomra nyilvánvaló módon a két napéjegyenlőségkor kell ezeknek bekövetkeznie. Az őszi napéjegyenlőségkor a fény óráit felváltják a sötétség órái. A tavaszi napéjegyenlőségkor mindez forditva van. Továbbá, az őszi napéjegyenlőség, melyet az "Aratás Otthoná"-nak is neveznek, már amúgy is kapcsolódik az áldozat fogalmához, különösen akkor, ha a növényzet, a gabona szellemét nézzük. Ebben az esetben ez a szellem megfelel a fény istenének.

Különösképp a Wales-i mitológiában találhatunk igen erős jelzést arra, hogy mikor van a napisten halála. Ennek jelentőségét nemrég egy álmomban ismertem fel, és eddig még sehol máshol nem találtam rá utalást. Llew a walesi fényisten, nevének jelentése "oroszlán". (Az oroszlán gyakorta a napisten jelképe.) Elárulja őt "szűz" felesége, Blodeuwedd, és egyik lábával egy üst peremére állitja, a másikkal pedig egy kecske hátára. Csak igy ölhető meg Llew, és Blodeuwedd szeretője, Goronwy, Llew sötét oldala a közelben bújik meg egy lándzsával a kezében. De bár megsebzi Llew-t, nem öli meg, az isten sassá változik.

Ha a bárdok rejtélyes megfogalmazásából kihámozzuk a lényeget, akkor igy fog kinézni: Mikor is lehetett az, amikor az Oroszlánt (Llew) elárulta a Szűz (Blodeuwedd), Mérlegre állitván őt, hogy Sassá váljon? Asztrológus olvasóim alighanem már kezdik sejteni. A helyes sorrend az asztrológiában az Oroszlán, a Szűz, a Mérleg és a Skorpió (melynek a Sas jól ismert, alternativ szimbóluma). A fennmaradó szimbólumok, az üst és a kecske esetleg jelenthetik a Rákot és a Bakot, a nyarat és a telet, a csillagjegyeket, melyek ezen két évszakot jelzik. Llew az üst és a kecske, a nyár és a tél között egyensúlyozik, a Mérlegen, melynek jegyébe az őszi napéjegyenlőség esik.

Ez a megfejtése a bárdok rejtélyének. A Mabinogion újra és újra elmondja, hogy Llewt csak úgy lehet legyőzni, ha egyik lábával egy üstön, másik lábával egy kecskén áll. De sehol nem mondja el, miért. Miért ez az EGYETLEN módja a Llew feletti győzelemnek? Mert ez jelzi a napéjegyenlőség napját. És a napéjegyenlőség az egyetlen olyan nap az egész évben, amikor a fény (Llew) felett győz a sötétség (Goronwy).

Ezután már nem érhet meglepetésként minket az a tény, hogy amikor Llew öli meg Goronwy-t, Llew ragaszkodik hozá, hogy Goronwy ugyanoda álljon, mint ő korábban, miközben Llew belemártja lándzsáját. Nem egyszerű bosszúról van szó. Bár a Mabinogion nem mondja, de nyilvánvalónak tűnik, hogy ez az egyetlen időpont arra, mikor Goronwy legyőzhető. A fény csak napéjegyenlőség idején győzheti le a sötétséget, jelen esetben a tavaszi napéjegyenlőség idején.

Így tehát a nyárközép (legalábbis számomra) az ereje teljében, zeniten lévő napisten ünnepe, ki megkoronázott királyként ül trónján. Még el kell telnie az év negyedének, mig rituális halálára sor kerül ellesége kezétől. A lándzsa és az üst gyakori szimbólumai ennek az ünnepnek, és most már könnyen láthatjuk, miért. A napisteneket számos mitoszban hozták kapcsolatba lándzsákkal (még Jézust is azzal döfték át), és a Rák nyárközépi üstje az Istennő szimbóluma. Gyönyörű nap ez szabadtéri ünnepekhez. Legyen a tied is mágikusan csodálatos!

Fordította: Osara LaMort

Vissza

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu