Osara: Lady Sheba és az amerikai neoWicca mozgalom

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

"Lady Sheba" Jessie Bell néven született Kentucky hegyei között 1920. július 18-án. Õ maga azt vallotta, családja hét generáción keresztül gyakorolta a boszorkányságot, és õ maga is sokat örökölt pszichikus képességeik közül. Amikor nagyjából hat éves lehetett, nagyanyja vezette be õt a boszorkánytudományok rejtelmeibe, elõször gyermekmesék formájában - a kislányt különösen lenyûgözték az ír leprechaunokról és az aprónéprõl szóló történetek. Szokásuk volt együtt kitenni tejet a tündéreknek az ajtó mellé.

Amint egyre nagyobb lett, fokozatosan ébredt rá arra, hogy más, mint a többi ember. Saját bevallása szerint "a hatalom kezével született", vagyis érintésével képes volt megvédelmezni az embereket mindenféle ártó hatástól. Jobb kezének tenyere olyan szimbólumokkal volt tele, mondotta, melyet csak a látók képesek észrevenni. Jobb kezén egy hatalmas, vörös rubinnal ellátott gyûrût viselt talizmánként. Errõl azt mondta, a gonosz erõket távol tartja tõle, és jó szerencsét hoz neki. A kõben látomásokat is látott, sõt néha másoknak is közvetített képeket a rubin, megérinteni azonban nem engedte senkinek.

Lady Sheba azt állította, hogy a harmincas évek végén kapott beavatást egy helyi covenbe, ekkor vette fel mágikus nevét. A Sheba nevet állítása szerint szintén már gyermekkora óta használta; egy korábbi életben volt ez a neve, amit Észak-Írországban vagy Skóciában töltött.

Ideje megoszlott a boszorkányság és a család között - õ és férje nyolc gyermeket (négy lányt és négy fiút) nevelt fel. Az ötvenes években a család Michigan államba költözött, Lady Sheba pedig megalapította saját tradícióját, melynek neve az "American Order of the Brotherhood of Wicca" (A Wicca Testvériségének Amerikai Rendje) volt, s melynek fõpapnõje lett. A tradíció érdekes eklektikus egyvelege volt Lady Sheba kelta mitológia iránt érzett vonzalmának és az õshonos indián sámánisztikus hagyománynak. Rituáléiban Gardner hagyományait próbálta meg követni, de a ceremóniákat nem skyclad, hanem ruhába öltözve tartották.

Amikor több covent is megalapított, Lady Sheba Boszorkánykirálynõnek nevezte ki magát. A csoportok egész Amerikában megjelentek, néhány közöttük Európában is felbukkant. Kiadta elsõ könyvét Mágikus Grimoire néven, mely különbözõ varázsigéket és bûbájokat tartalmazott, melyek állítása szerint családi hagyományként öröklõdtek rá. Második könyve, Árnyak Könyve néven nagy vihart kavart a korabeli Wiccák körében, azzal vádolták meg, hogy elárulta a Wicca hagyományait és kiadta az esküvel õrzött titkokat. Lady Sheba azzal védekezett, hogy az Istennõ maga bízta meg õt ezzel a küldetéssel.

1971-ben Lady Sheba beavatta Carl "Llewellyn" Weschkét, aki hamarosan maga is fõpappá vált, és saját covent alapított. Ugyanabban az évben találkozott Sandra Heggummal, a Kelta-Wicca tradíció egy másik fõpapnõjével, kivel nagy nyilvánosság elõtt tartott Wicca kézfogót. Az Árnyak Könyve elsõ megjelenését követõen Lady Sheba rendszeresen látogatta Weschkét és feleségét, sõt, még vendégelõadóként fel is lépett Minneapolisban tartott és Weschke által szponzorált éves Gnosztikon fesztiválokon.

1971. augusztus 13-án Lady Sheba beregisztrálta az "American Order of the Brotherhood of Wicca" szervezetet Michigan államban hivatalosan elismert vallásként. 1973-ban az AOBW covenjeinek vezetõi megalapították az Ikervárosok Területi Tanácsa nevû szervezetet, melybe minden egyéb Wicca tradíció képviselõit is meghívták. Lady Sheba és az Ikervárosok Területi Tanácsa ezután aktív szerepet játszott a "Council of American Witches" (Amerikai Boszorkányok Tanácsa) nevû szervezet létrehozásában 1973-ban, mely Weschke vezetésével alakult meg. Õk adták ki az elhíresült "A Wicca Hit Tizenhárom Alapelve" címû, erõteljesen vaskalaposnak tartott és a Wicca hit valódi etikai értékeihez még köszönõviszonyban sem lévõ nyilatkozatot, mely hatalmas éket vert a Wicca európai irányzatai és az elamerikaisodott, sokak által sekélyesnek és felszínesnek tartott Wicca csoportok közé.

Lady Sheba és tevékenysége - különösen a hetvenes években - közvetlenül felelõs a számos apró és magát "örökletesnek", "tradicionálisnak" nevezõ amerikai Wicca csoport kialakulásáért. Raymond Buckland mellett az õ nevét említik a legtöbbet, mint olyan személyeket, akik elhiteltelenítették a Wicca tanításait. A hetvenes éveket manapság szokás a "Witch War" (Boszorkányháború) éveinek is nevezni, mikor e sok új és Gardner eredeti törekvéseivel semmilyen kapcsolatot felmutatni nem tudó csoport egymással versengve próbálta bebizonyítani, melyikük irányzata eredetibb és értékesebb.

Lady Sheba kinevezte magát "Amerikai Boszorkánykirálynõnek". Boszorkánykirálynõsége alkalmából speciális nyakláncot kezdett viselni, melynek a "Holdistennõ" nevet adta; azt állította, hogy ennek a nyakláncnak mindenkori örököse, a Királynõ, Arthur király napjai óta Camelot örököse és vérvonaluk letéteményese. Lady Sheba azt a legendát is kitalálta a nyakláncról, hogy ha álkirálynõ viseli, a nyakék megfojtja azt. Lady Sheba szerint: "A Bölcsek egész világának joga van tudnia, hogy a nyaklánc még mindig velünk van, ez a Mi Kegyes Istennõnk Szent Talizmánja, Fennhatóságunk Jelvénye."

Késõbb Lady Sheba irányzata egyre több befolyást vesztett; a nyolcvanas évek végére már alig néhány coven maradt fenn. Maga Lady Sheba is visszavonult a nyilvánosságtól, és sokáig nem hallatott magáról, míg Weschke elhatározta, hogy "milleniumi kiadást" készít Lady Sheba korábban kiadott Árnyak Könyvéjébõl, így jelent meg 2001. júniusában a The Grimoire of Lady Sheba.

Lady Sheba 2002. március 20-án halt meg, és végsõ kívánsága az volt, hogy hamvasszák el kézzel írott Árnyak Könyvéjével együtt, majd hamcait szórják szét a családi temetõ földjén Kentuckyban.