Osara: Az boszorkányüvegekrűl



A boszorkányüveg nagyon régi varázslat. A régészeti vizsgálatok szerint már az 1500-as években elterjedt volt a használata. Célja, hogy bevonzza és csapdába ejtse a gonosz, destruktív erőket, melyek tulajdonosa ellen irányulnak. A népi mágikus hit szerint a boszorkányüveg megvédelmez a gonosz szellemek és a mágikus támadások ellen, és visszafordítja a boszorkányok gonosz igézeteit.

A hagyományos boszorkányüveg tulajdonképp egy kis flaska, nagyjából 3 inch (kb. 7,5 cm) magas, kék vagy zöld üvegből készül.

Ismeretesek ennél nagyobbak is, az úgynevezett Szürkeszakáll üvegek, melyek nagyjából 9 inch magasak, és kerekebbek is, Ezek voltak a későbbi Barmann avagy Bellarmine kancsók ősei, melyeket a 16. és 17. századi, kőlni manufaktúrák gyártottak. A Szürkeszakáll és a Bellarmine kancsók már nem üvegből készültek, hanem barna vagy szürke kőagyagból, melyet sózománccal vontak be, és szakállas arcokkal díszitették, hogy elijesszék vele a gonosz szellemet. Népszerűek voltak ezek a kancsók pénz elásásához is, mivel úgy hitték, hogy a rájuk igézett varázslat megvédelmezi a megtalálástól, az arcok pedig elijesztik az esetleges kincskeresőket.

A boszorkányüveget egy boszorkánynak, javasnak vagy bűbájosnak kell elkészítenie. Tartalmazza az áldozat (a személy, aki ellen a gonosz erők irányulnak) vizeletét, haj- és körömdarabkákat, töviseket, menstruációs vért, horgokat, üveg-, fa-, és csontdarabkákat, vörös fonalat - ez utóbbi a tündérek "befogására" szolgált. (Általában nem ezek mindegyikét, hanem néhány összetevőt.) A későbbi, modern boszorkányüvegek már inkább rozmaringot, varró- és gombostűket, és vörösbort tartalmaznak.

Az üveget, miután megtöltötték, a birtok legtávolabbi sarkába temették, vagy a ház tűzhelye alá, esetleg valamely nem feltűnő pontjára a háznak. Úgy hitték, hogy miután az üveget elásták, elfogja a gonosz szellemeket, melyek fennakadnak a tűkön, belefulladnak a borba, és végül a rozmaring elűzi őket. (Észrevehető a hasonlóság az Aradiában található "Citrom és tű" varázslattal, mely az itáliai boszorkányhagyomány része.)

Néha tengervizet vagy földet is helyeztek bele. Mások homokot, köveket, csomózott fonalakat, tollakat, kagylókat, gyógynövényeket, virágokat, sót, ecetet, olajat, pénzérméket vagy hamut tartalmaztak. Más területeken nem elásták az üveget, hanem a tűzbe dobták, és amikor felrobbant, a varázs megtört, a gonosz boszorkány pedig, aki a rontást küldte, feltehetőleg elpusztult.

Az "üvegmágia" formái több száz évesek, már I. Erzsébet korában is népszerűek voltak, különösen Angliában. Számos üveget találtak tűzhely, padló alá, vagy a falakba rejtve. Úgy hitték, hogy a boszorkányüveg egészen addig működik, míg elrejtve és sértetlenül marad.

Számos boszorkányüveg leletről van tudomásunk. A londoni Greenwich-ben például egy egészen különleges, mintegy 300 éves darabot találtak a közelmúltban, melynek érdekessége, hogy lezárt állapotban maradt fenn. Benne szögeket, sárgaréz tűket, körömdarabkákat, vizeletmaradványt, és egy szív alakú, meghajlított szöggel átszúrt bőrdarabot találtak.

A londoni múzeumban látható egy másik darab, a Halywell-i boszorkányüveg, melyet egy 18. századi ház padlója alá rejtve fedeztek fel. Egy méretes lyukba helyezték, melyet utána földdel töltöttek fel. Az üvegcsét megvizsgálva nagyjából hatvan réztűre leltek benne, továbbá találtak rozsdás szögeket és egy kis darab tárgyat, ami lehetett fa vagy csont.

Korábban már mintegy 200 hasonló üvegre bukkantak, de eddig mindegyik sérült volt. Ezekből 130 Bellarmine kancsó volt. A legtöbbjük (95%) tartalmazott tűket vagy szögeket, úgy tűnik tehát, mindenképp ez volt a legfontosabb "alkotórész". A második legfontosabb alkotórész a haj (25%) és a vizelet (25%).

Szinte az összes üvegre Nagy-Britannia területén bukkantak. Bár tudjuk, hogy a kolonizációval máshová is eljutott ez a bűbájforma, Amerikában eddig csak egyetlen leletet találtak, Pennsylvániában, mely a 17. századból való. A sötét olivazöld színű, arany patinával bevont üvegre fejjel lefelé elásva bukkantak rá - ez a gyakorlat Angliában is nagyon elterjedt volt. Az üveg alatt két másik tárgyat is találtak: egy darab madárcsontot (feltehetőleg fogolymadárét), és egy egy kis, fekete cserépedény vörösre mázolt peremének darabkáját. Az üveg maga hat, kerek fejű tűt tartalmazott, és fadugóval volt szorosan lezárva.

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu