Daeva-Lunara: A Zöld Ember legendái



A Zöld Ember misztikus, különleges alak, számos mondavilág különleges lénye. Ábrázolásai sokszor megjelennek középkori domborműveken, faragásokon. Raymond Buckland szerint a frissiben megtérített, pogány hagyományaikra még emlékező hajdani kőfaragók azért vésték bele az épülő templomok tartópilléreibe egykori istenük arcát, hogy eképp biztosítsanak neki helyet az új vallás szentélyében.

A 11. századtól kezdve napjainkig népszerű és gyakori motívum; sírköveken és emlékműveken is láthatjuk, zöld színével és a körülötte burjánzó vegetációval az élet örök körforgását, a feltámadást, újjászületést jelképezve. Buja levélkoszorúja utalhat az "eretnek" hagyományok túlélésére, elpusztíthatatlan életerejére is.

Ezek a művek legtöbbször csak fejét ábrázolják, levelekkel, ágakkal körbefont arcát. Száján, orrán ágak, indák hajtanak ki, amelyeken olykor virág vagy gyümölcs díszlik.

A Zöld Ember "kiléte" a mai napig találgatások forrása. A legelterjedtebb elképzelés szerint ő az Erdők Ura, a zöldellő, termékeny, életerős vadon megtestesitője. Más elgondolások Őrzőként gondolnak rá, aki őrt áll Élet ésHalál kapuja előtt. Ismét mások a Tölgykirállyal azonositják.

Tény, hogy a Zöld Ember több pogány istenséggel rokon vonásokat mutat. Köztük van természetesen Cernunnos, a Wicca rejtélyes Szarvas Istene, Sylvanus, az erdők római ura, vagy az újjászületést zöld bőrével is reprezentáló Osiris, az élet és halál felett diadalmaskodó mezopotámiai Tammuz, a skandináv Frey és Wotan. Az angliai Suffolkban előkerült 4. századi római kincsek egyikén, egy ezüst tálca középpontjában egy levélkoszorús maszk látható, amely Bacchust idézi. Neptunust és Oceanust is eszünkbe juttathatja, amennyiben az arcát övező leveleket tengeri növényeknek tudjuk be. Mindenesetre úgy tűnik, a Zöld Ember valamennyi megjelenési formája a ermészetes vegetáció, a tavasz, a megújulás szellemét sugallja.

A legkorábbi leveles fej egy 8. századi Rajasthan-i templomban található, de Harding szerint a libanoni és iraki fejek a 2. századra datálhatók. A 11. században a templomos lovagrend által épített, román stílusú jeruzsálemi templomokban szintén felfedezhető e szimbólum. Harding következtetése szerint a motívum eredeti hazája Kis-Ázsia, ahonnan kőfaragók hozták magukkal Európába.

A Zöld Embert időnként Zöld Jack néven is emlegetik, bár ez utóbbi jellegzetes angol népmesei szereplő. Régen a május elsejei felvonulás hagyományos figurája volt, általában levelekkel és virágfüzérekkel díszített zöld maskarába öltözött férfi testesítette meg, s alighanem szintén a természeti megújulás szellemét reprezentálta.

A viktoriánus időkben háttérbe szorult, a mértéktartóan szemérmes közvélemény ellenezte a zajos, iszákos, pajzán karakter színre lépését.

Sir Gawain mondakörének Zöld Lovagját szintén azonositják a Zöld Emberrel. A rejtélyes lovag talpig, ruhájától a hajáig, a szakálláig, sőt egészen a bőréig zöld, s ő az, aki hozzásegiti Gawaint ahhoz, hogy megélje a lovagság, becsület és hűség eszméit.

A Zöld Ember alakja Robin Hood alakjával is összefonódott, ebben az értelmében ő a zöld álruhás védelmező, az emberek segitője.

Nagy-Britanniában a Zöld Eember reneszánszát élte a 19. században, amikor a neogótika és az "Arts and Crafts" korszaka dívott. A figura köré szövődő mitikus homály számos művészt is megihletett. Közismert a Whitefield Green Man, Paul Sivell faragványa, amelyet egy élő tölgyfa elhalt ágából vésett ki a mester.

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu